Talán az erdei világ legközönségesebb bokros növénye a gyepűrózsa (Rosa canina), amely vesszőszerűen lehajló, tüskés ágaival, nyár elején rózsásan fehér virágaival, ősszel piros áltermésével örvendezteti meg a természet szerelmesét.
A jellegzetesen rózsa-növény ötös virágtagolásával sokszor vonzza a fémesen zöld szárnyú rózsabogarat (Cetonia aurata). A csipkebogyónak nevezett áltermésbe ágyazódnak be a szőrös, ún. aszmagtermések, amelyeket a feldolgozás során eltávolítanak.
Illatos virágszirmait (akárcsak a nemes rózsákét) saláták díszítésére, szirupok, lekvárok készítésére szedhetjük.
A csipkebogyót szárítva tárolhatjuk ízletes tea készítésére (C-vitamin-tartalmát megőrizzük, ha 8—10 órán át hideg vízben áztatjuk teának). Az első fagyok után a csipkebogyó megpuhul (ráncododik is), belőle ,,hecsedli"lekvár főzhető, de bort, likőrt is készíthetünk ebből a C-vitaminban igen gazdag bogyóból, kikaparva vagy szűréssel eltávolítva a szőrös terméskéit. Több vadrózsafajjal találkozhatunk erdei sétánk alkalmával (pl. a berki rózsa), valamennyit ugyanúgy hasznosítjuk.
