Szent Miklós-templom, Bereck
Várakozás, virrasztás — bukkan elő a latin szó jelentéséből. Ez az, ami hoz valami reményt, lelki erőforrást számunkra, a XXI. század emberének, bárhol a földgolyón, ahol baj és gond, fájdalom és nélkülözés gyötri a lelkeket, hogy emberibb módon éljük le az életet, amit a Fennvaló enged.
Az egész advent egy vigília. A keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző időszak ez, az eljövetel várásának időszaka. Honnan jön a neve? Az Úr eljöveteléből, az Adventus Dominiből. Várakozást is jelent, amikor templomainkban hajnalosan megszólalnak a harangok, hajnali misére (rorátéra) hívják a hívő lelkeket, amikor a háromszéki Szentföldön — Kézdiszentléleken, Kézdivásárhelyen, Kézdikőváron — megkezdik a Szent család járását, megkötik és ajtók fölé helyezik az adventi koszorúkat. Úgy tartja a tudomány, hogy egy német lelkész hozta divatba az adventi koszorút: zöld ággal feldíszített szekérkereket függesztett fel, s arra huszonhárom gyertyát helyezett el. Mindennap meggyújtott egyet, és várt, várt, imádkozott... December eleji körutunkon megállunk egy-egy olyan helyen, ahol bármi is a várakozás csonka hónapjára, annak jeles napjaira emlékeztet.
A pestisjárvány emléke
December 3-ra rögzítették mifelénk a rég elmúlt századokban gyakori pestisjárvány elleni küzdelem hagyományos emlékezetét, Xavéri Szent Ferenc napját. Térítő apostol volt, a Jézus Társaság tagja. Indiában és Japánban térítgette az embereket, Goa városában halt meg, s hitték sokáig, hogy az ő közbenjárására szűnt meg mifelénk is a pestis. Ritka, amikor megemlékeznek róla, pedig valamikor az emberek ezrei imádkoztak hozzá, hogy "térítse meg a betegségből".
Olasztelek jeles szülötte, Hermányi Dienes József anekdotaíró és -gyűjtő írta le, hogy a XVII. század második felében hatalmas járvány pusztított Erdővidéken. Csipkés bozótokkal zárták el a faluba vezető utat, nem lehetett közlekedni, naponta tizedelte a pestis az embereket, és édesapjával, Hermányi Dienes Péter bardoci esperes-pappal reggeltől estig temették a halottakat. Este fáradtan szálltak meg egy házban, ahol abba az ágyba fektették le a serdülő gyereket, ahonnan aznap temették a pestises vénembert. Isten kezében vagyunk, édes fiam — mondta az apa. Kis idő múlva sebek lepték el a gyerek testét. Apja kifektette a napra, hogy száradjanak sebei, a nap ölje ki belőle a járványt. Így is lőn. Sebei lassan száradni kezdtek, életmagra kapott, "mert hagyott benne életet az Isten". A napokig a napon heverő gyerek testéről egy kotlóstyúk csipdeste le a megszáradt sebeket... "és megtisztult, és életre kelt".
Lisznyóban a református templom cintermében faragott fejfa jelöli azt a helyet, ahol évtizedekkel ezelőtt ráakadtak az ott pestisjárványban elpusztultak tömegsírjára, temérdek csontra. Az emlékkopján ez olvasható: Az 1716—19-es pestisjárvány lisznyói áldozatainak emlékére.
Elfelejtett bányászünnep
Mikulás napja előtt, december 4-én tisztelte a régi világ a magyar középkor és a barokk világ egyik nőszentjét, Szent Borbálát. A két világháború között még Erdélyben, Borszéken, a Zsil völgyében, minden bányászvidéken, így Erdővidéken is — Köpecen és a katolikus Baróton — megünnepelték Borbála napját, hiszen őt tartották a bányászok, az ágyú- és a harangöntők védőszentjének. Csak a kommunista éra idején törölték el Erdővidéken a Borbála-napi bányászmulatságokat, mert sehogy sem érthette a politikai vezetés, miképpen lehet ezeknek a kemény munkát végző embereknek a védőszentjük, méghozzá egy nőalak.
Nem kell messzire mennünk, csak a Cenk alatti városig vagy Gelencéig, hogy találkozhassunk Szent Borbálával. Ott látható kis toronnyal a kezében a Fekete-templom oldalportikuszának XV. századi falfreskóján, melyet Mátyás magyar király és felesége, Beatrix készíttetett, valamint a gelencei felső műemlék templom karzatmellvédjén. Tornyot gyakran azért tart a kezében, mert apja annyira féltette Jézus hitétől, hogy toronyba záratta. Nemhiába tehát, hogy Borbála a védőszentje a legtöbb bányavidéki templomnak. Ha egy lány Borbála napján cseresznyeágat tesz a vízbe, és az hamar kizöldül, hamarosan férjhez fog menni — tartották a régiek.
Csak egy nap választja el Borbála emlékét a gyerekek által annyira várt Mikulástól, Szent Miklós napjától. Miklós negyedik századi püspök volt, számos erdélyi templom védőszentje, kedvelt a keleti egyházban is, mind a két nagy egyház közös szentje. Láthatjuk arcát oltárképen Bereck magyar és román templomában, a kézdimartonosi román templomban, Altorja nagy templomában, a miklósvári katolikus templomban. Egész alakos szobra Gyergyószentmiklós város főterén áll (Burján Emil alkotása).
A gyergyói székely város, de Csíkszentmiklós falu is emlékét őrzi nevében. Ő a védőszentje és névadója a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrálisnak és több Bodza-vidéki román templomnak. Se szeri, se száma azoknak a Kárpát-medencei településeknek, melyeknek nevében jelen van.
Szent Miklós emlékére tartanak templombúcsút december 6-án Gábor Áron szülőfalujában, Bereckben. A templom tornyában 1775-ben Brassóban öntött harang szól.
Ezt kongatták meg azon a szentmisén is, amelyen az ágyúöntő hős Gábor Áront megkeresztelték. A sokszögű, kőből faragott keresztelőmedencét ma is őrzik ebben a templomban. Gyergyószentmiklós templomából a második világháború idején elrekvirálták a Miklós-harangot. Néhány éve ünnepélyes keretek között hozták haza a budapest-tétényi templomból.
Miklós napját követően, december 7-én Ambrus következik. Nekünk azért kell emlékeznünk rá, mert széles Erdélyországban sehol méhkaptárgyűjtemény, csak minálunk, Csernátonban. Legendája szerint még bölcsős korában méhek szálltak rá, de nem csípték meg. A méhraj magasba emelkedett, a csillagos égig. A gyerek apja megértette: jeles ember lesz az ő fiából. S mert régen méhkaptárral jelenítették meg, a méhes gazdák és mézeskalácsosok védőszentjük gyanánt ismerik. Arcképe Csíkszentlélek szárnyas oltárán megtekinthető.
Mária-ünnep
December vigíliájára esik Ambrus napja után a Szeplőtlen Fogantatás ünnepe, az egyik legnagyobb Mária-ünnep (december 8.). Ez a Napbaöltöztetett Asszony napja. Legnagyobb hatású emléke Csíksomlyó kegyszobra, de láthatjuk Csíkmenaságon is. Hozzánk legközelebb a Homoród menti Székelyzsomboron, Nyirő József szülőfalujában jelenik meg.
December 13-a Luca, a magyar néphagyomány egyik legjelesebb napja. Ehhez kapcsolódik a zöld ág sarjaztatása, mely Luca estéjén kezdődik. Többféle változatát ismerjük. Általában meggyfaágat sarjaztatnak, s ha karácsonyra kizöldül, jó lesz a következő év, férjhez megy a lány. Luca az eladó lányok pártfogója. Tisztelete inkább a Kárpát-medence nyugati területein gyakori.
A várakozás csonka hónapja december 21-én ér véget. Ez Tamás, Hitetlen Tamás napja a kalendárium szerint, aki apostol volt, s aki próbával akart meggyőződni Mesterének feltámadásáról. Innen származik a hajdani magyar szólás: Szent Tamás szolgája vagyok! Vagyis akkor hiszem, ha látom. Háromszéken gyenge Tamás tisztelete, képeken általában a tizenkét apostol társaságában jelenik meg. Névünnepének alkalmatlan a kalendáriumi helye, karácsony közelsége miatt titulusával ritkábban találkozunk, de a gelencei képcsarnokban őt is lehet látni, akárcsak Csíkszenttamás templomában. Övé az esztendő legrövidebb napja, ez a téli napforduló csillagászati időpontja: fogyni kezd az éjszaka a nappal javára.
