Több százezer oldal kihallgatási jegyzőkönyv áttanulmányozása, magyar nyelvre való lefordítása után a történész már tudja, hogy a kihallgató szekustiszt által letisztázott és papírra vetett vallomásból mi a valós és mi a fikció.
Több vallomás és visszaemlékezés összevetése nyomán egyértelműen állítható: Szoboszlay Aladár a közel kéthetes székelyföldi — csíkszeredai, háromszéki —, ma is egyedülállónak számító útjáról az igazat állította. Mint aki nem is érzi a veszélyt, szervezte, mozgósította a konspiráció szabályai szerint létrehozott, egymásról semmit sem tudó székelyföldi sejteket. Mindebben valóban óriási, már-már gyermeteg naivság volt, hiszen a kommunista hatalom éppen a magyarok által lakott területeken nagymértékben megerősítette az állambiztonsági szervek, a milícia tevékenységét, a kaszárnyákat riadókészültségbe helyezték. Háromszéken 1956. október 23-a és november 4-e között valóban forradalmi volt a hangulat.
Dr. Kónya István Béla
Előbb marosvásárhelyi, majd gyergyószentmiklósi, később kézdivásárhelyi, szentkatolnai ügyvéd, jogtanácsos. 1915. június 4-én (leszármazottjai szerint 15-én) született Gyergyószentmiklóson. Édesapja, Kónya Imre görög—latin szakos tanár volt a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, később a Teleki Téka alkalmazottja. Kónya István Béla 1931-ben érettségizett a marosvásárhelyi Református Kollégiumban. Tablóképe ma is látható az igazgatói iroda felé vezető folyosón. Letartóztatásakor, 1957. november 1-jén ügyvédi diplomával a zsebében a szentkatolnai állami gazdaságban könyvelőként dolgozott. A kommunista diktatúra egyik áldozata: földbirtokos származású első felesége, Teleky Magda miatt őt is besorolták az "osztályellenség" tagjai közé, bár elvált, kénytelen elhagyni Fekete Andor jól menő marosvásárhelyi ügyvédi irodáját. Gyergyószentmiklóson, majd Kézdivásárhelyen telepedett le, újranősült. A periratokból, kihallgatási jegyzőkönyvekből, de ismerősei visszaemlékezéseiből is kiderül: nem vetette meg az italt, gyakran nézett a pohár fenekére. Ez azért fontos információ, mert kihallgatásai során többször kijelentette: az állítólagos beszervezésére is ilyen illuminált állapotban került sor. Azért is ivott, mert nem tudta feldolgozni, hogy az első felesége földbirtokos származása miatt őt is "kizsákmányolónak" tekintették, és mind lejjebb csúszott az ügyvédi ranglétrán. Báró Huszár József abafáji földbirtokos — akit még 1945-ből ismert — 1956 szeptemberében kereste fel. Ez a találkozás végzetesnek bizonyult.
A levéltári dokumentumok azt bizonyítják: támogatta Szoboszlay Aladár elképzeléseit. Szoboszlay Aladár árnyékkormányában ő lett volna a belügyminiszter. Az első, az 1956. augusztus 28-i államcsínykísérletben nem vett részt. 1957. október 27-én Szoboszlay Aladár azzal bízta meg a csíktaplocai Orbán Istvánt, hogy menjen el Kézdivásárhelyre, keresse fel dr. Kónya István Bélát, és közölje vele: másnap, azaz 1956. október 28-án az általa beszervezett székelyekkel legyen a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson, foglalják el a közelben levő fegyver- és lőszerraktárt, robbantsák ki a magyarországihoz hasonló fegyveres felkelést. A vádirat szerint Kónya István-Béla ezzel a megbízatással egyetértett. Azt a kósza hírt is ellenőriznie kellett volna, hogy Kovásznán valóban sor került-e a rendszerellenes tüntetésre. Külön "bája" a gyermekien naiv szervezkedésnek, hogy Orbán István 1956. október 27-én taxival utazott Csíkszeredából Kézdivásárhelyre. Ez 1956 októberében annyira feltűnő volt az egész Székelyföldön, hogy azonnal felkeltette a Securitate érdeklődését.
Kónya István nem teljesítette Szoboszlay Aladár megbízatását. A székely sorstragédiát ennek ellenére nem kerülhette el. Szoboszlay Aladár és báró Huszár József 1956. október 28-án reggel megjelent lakása ajtajában. Felelősségre vonták: miért nem teljesítette feladatát? Kónya István azt válaszolta: nincs elegendő fegyverük, ezért nem tartja helyesnek, hogy megtámadják a sepsiszentgyörgyi fegyver- és lőszerraktárt. Szoboszlay Aladár ekkor a berecki alakulat megtámadását szorgalmazta. A vádirat szerint: Kónya István Béla ezt is ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Szoboszlay Aladár szerezzen fegyvert.
E sorok írója tudatában van annak, hogy a Securitate által összeállított kihallgatási jegyzőkönyveket a legszigorúbb forráskritikával kell olvasni, fordítani. Ez abból is kiviláglik, hogy a vádirat szerint Kónya István arra kérte Kovács Balázs szentkatolnai plébánost, jelöljön ki tíz megbízható embert, akit Szoboszlay Aladár mozgalmába be lehet szervezni. Ma már egyenesen nevetséges: a temesvári tárgyaláson azt vitatták, hogy a Kovács Balázs által kijelölt tíz személy csatlakozási hajlandósága jeleként a helyi hősök emlékműve körül lekaszálta-e vagy sem a füvet.
Kónya István-Béla ellen a második vádpont az volt: ő szervezte be a csernátoni származású Bulárka Istvánt, a szentkatolnai állami gazdaság főgépészét. A kolozsvári Katonai Törvényszék temesvári kiszállásán — Macskássy Pál gyorstalpalásos "hadbíró őrnagy" elnökletével — 1958. május 30-án halálra ítélte. Kegyelmi kérvényét a Nagy Nemzetgyűlés elnöki tanácsa — amelyben bizony magyarok is voltak! — 1958. augusztus 22-én visszautasította. Az ítéletet 1958. szeptember 1-jén végrehajtották. A családját is meghurcolták. A bátyját azonnali hatállyal leváltották a csíkszeredai 1. számú középiskola — ma Márton Áron Gimnázium — igazgatói tisztségéből. Kézdivásárhelyen 1994 novemberében a Bem utcai református temető ravatalozója előtti téren Kónya István Béla emlékére kopjafát állítottak. Hozzátartozói ma sem tudják, hol nyugszanak földi maradványai.
Dr. Vajna László
Kézdivásárhelyi ügyvéd, a Szoboszlay-perben nyolc év kényszermunkára ítélték. 1923. február 1-jén született Kovásznán. 1958. február 1-jén tartóztatják le. Az egyik vádpont ellene: Kónya Balázs egykori gyárossal 1956-ban és 1957-ben az "imperialista rádiók" adásait hallgatták. 1956. október végén Kónya István Béla ügyvéd kollégájától megtudta: Szoboszlay Aladár római katolikus plébános rendszerellenes, titkos szervezetet hozott létre. Szerencsétlenségére Kónya István előzetesen megismertette báró Huszár Józseffel, s mivel Huszár József minden lépését követték, dr. Vajna László azonnal a Securitate célkeresztjébe került. Azt is követték, akivel ő szóba állt.
Vajna Lászlóval nem sokkal halála előtt hosszas beszélgetést folytattam. Nagyon megkeseredett ember arcéle bontakozott ki előttem. Ha a hiteles levéltári dokumentumokat bemutathattam volna neki, talán sokkal megbékéltebben indult volna "az örök vadászmezőkre". Ugyanis a Securitate egyik nagyon bevált taktikája volt, hogy az elítélteket, a rabokat egymás ellen uszította, olyanokról is azt terjesztette, hogy besúgók, ügynökök, akik még gondolatban sem követtek el ilyesmit, miközben az igazi feljelentők a háttérben maradtak. Szükségesnek tartom, hogy hiteles levéltári dokumentumok, visszaemlékezések alapján összegezzük a volt politikai elítéltek pályaképét.
Vajna László "bűne": kapcsolatba került báró Huszár Józseffel és dr. Kónya István Bélával. Innen már "egyenes út" vezetett a hadbíróság felé. A Kolozsvári Katonai Törvényszék a feljelentés elmulasztásáért nyolc év kényszermunkára és teljes személyi vagyona elkobzására ítélte.
Vajna László visszaemlékezéseiben többször kijelentette: az egész Szoboszlay-féle szervezkedés irányított volt, a tárgyalások magukon viselték a kirakatperek minden ismérvét.
Vajna László Temesváron, Aradon, Jilaván, Galacon és a Balta Brăilei Nagysziget több kényszermunka-táborában raboskodott. 1963. február 1-jén szabadult. Előbb segédraktárnok, majd beszerző a dálnoki állami gazdaságnál. Jogi rehabilitációjára is sor került — ami óriási fegyvertény volt! —, ezt követően jogtanácsosként dolgozott egy kereskedelmi egységnél Kézdivásárhelyen. Az ő érdeme, hogy a túlélők az 1990-es évek elején a kezükbe vehették az ítéletük rövidített változatát: a piteşti-i katonai levéltár kiadta — több hónapos kérvényezés után — a névre szóló ítéletkivonatokat.
Ábrahám Árpád
Torjai római katolikus plébános, Szoboszlay Aladár bérmakeresztapja. Szoboszlay Aladár gyakran vendégeskedett Ábrahám Árpád szüleinek sepsibükszádi házában. A konspiráció egyik alapelve az volt, hogy a szervezkedésben lehetőleg közeli rokonok, ismerősök, barátok vegyenek részt, így kisebb volt a lebukás veszélye.
Ábrahám Árpád 1914. február 16-án született Sepsibükszádon. Szülei földművesek. Letartóztatásakor, 1957. november 1-jén Torján volt plébános. Kiváló zenei tehetségként tartják számon. 1943-ban a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplomban, majd Gyergyóhodoson, Gyergyószentmiklóson, Homoródkarácsonyfalván szolgált.
Ábrahám Árpádnak köszönhetően a háromszéki Torja néhány napra a Szoboszlay-szervezkedés "főhadiszállása" lett. Szoboszlay Aladár és báró Huszár József már 1956. október 26-án felkereste őt. A forradalmi hangulat hevében azonnal szervezkedni kezdtek. A plébániára gyűltek össze a torjai sejt tagjai: Lőrincz Károly, Szörcsey Elek, Baróthi Pál, Esztelnekről pedig Karácsonyi István minorita szerzetes.
Szoboszlay Aladár Lőrincz Károlyt Kézdivásárhelyre, Baróthi Pált pedig Bukarestbe küldte, hogy keressék fel Kónya István Bélát, illetve Constantin Drăgăniţă alezredest, a caracali tankezred parancsnokát, kinek segítségével szerezzen fegyvert.
Ábrahám Árpád az úgynevezett "politizáló papok" közé tartozott, mindazokkal, akik őt felkeresték, megvitatta az ország és a nagyvilág sorsát, azokban a napokban a magyar forradalom történéseit. Levélben kérte — mekkora naivság! —, hogy Ráduly István brassói plébános legyen tagja a szervezetnek. Ez volt az egyik fő vádpont ellene. A Keresztény Dolgozók Pártja programját ő ismertette Páll Gyula, Kovács Balázs és Kovács Béla plébánosokkal. Az ő révén került kapcsolatba a szervezettel házvezetőjének fia, Farkas Pál kézdivásárhelyi magyartanár is.
A tárgyaláson a legközvetlenebb hívei, a kántor és saját házvezetőnője is ellene vallott. Tanúvallomások, kihallgatások sora bizonyítja mindezt. Utólag feleslegesek a "szerecsenmosdatások". A hadbíróság a 31. rendű vádlottból 10. rendű vádlottnak minősítette, és halálra ítélték. A Legfelsőbb Katonai Törvényszék Katonai Kollégiuma 1958. június 24-én az alapfokon hozott ítéletet helybenhagyta. A Nagy Nemzetgyűlés elnöksége — magyar anyanyelvű képviselők közreműködésével! — 1958. augusztus 22-én az ő kegyelmi kérvényét is visszautasította. A halálos ítéletet 1958. szeptember 1-jén 23 és 24 óra között a Securitate temesvári börtönében végrehajtották. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének, személyesen Török József elnöknek az érdeme, hogy Sepsibükszádon ma az egyik legsikeresebb és legszebb ’56-os emlékmű hirdeti a mártíromságát.
A legenda szerint a 44 éves korában kivégzett Ábrahám Árpád az első sorozatnál még nem halt meg. Akkor odament hozzá a torjai születésű Gajdó Nagy Tibor, a Temesvári Katonai Törvényszék akkori elnöke, akinek a plébános azt mondta: "Fiam, Torján én tanítottalak vallásra, ments meg!" Ekkor Gajdó Nagy Tibor tarkón lőtte saját plébánosát. Természetesen, mindez szintén a rémhírterjesztés kategóriájába tartozik. Történészi felelősségem teljes tudatában állítom: Gajdó Nagy Tibor neve nem szerepel a kivégzési jegyzőkönyvben. Sajnos, e sorok írójának minden igyekezete ellenére Temesváron nem volt hajlandó semmilyen "homályt" eloszlatni. Sem kamera, sem mikrofon előtt, sem írásban nem volt hajlandó arról beszélni, hogy mi történt a közel kéthetes vészterhes temesvári tárgyalássorozaton. A katonai törvényszék elnökeként jelen volt a tárgyaláson. Állandóan csak azt hajtogatta: az ítéletek, a kivégzésekről szóló döntések felülről jöttek, ebbe neki elnökként nem volt beleszólása.
Nagy vesztesége a korszak történetírásának, hogy pótolhatatlan és egyedi információkat vitt a sírba. Talán ezek ismeretében árnyaltabb lehetne saját földijeinek, falubelijeinek a tragédiája is. Ez is jellegzetesen 20. századi, sajátosan közép-kelet-európai dráma: az ilyen önmegtartóztatások nem segítik az annyira áhított tisztulást.
