Teljesen új kultúra, a szója kezd terjedni a háromszéki termelők körében — derült ki a közelmúltban rendezett kökösi termékbemutató alkalmával. Eddig úgy tartottuk róla, hogy a mi vidékünkön a hűvösebb éghajlat miatt nem érik be, de a gyakorlat cáfolta a hiedelmet.
A szentivánlaborfalvi és a szépmezői határban gazdálkodó Demeter Albert 4400 kilogrammos hektáronkénti termésátlagot ért el szójából, az uzoni gazdák valamivel kevesebbet, 3100 kilót. Az értékesítési ár sem lebecsülendő, 2 lej körül mozog. Demeter jövőre 40 hektárt tervez bevetni a Pioneertől származó szójavetőmaggal, s az uzoniak is tárgyaltak a cég képviselőivel a jövő évi vetőmagellátásról.
Csatlakozás előtt és után
A romániai gazdák már többéves tapasztalattal rendelkeznek a szója termesztésében, főleg a génmanipulált szóját részesítették előnyben. Az ország déli megyéiben 1999 óta termesztettek gyomirtókkal szemben ellenálló (herbicidrezisztens) szóját, 2006-ban a génmanipulált szója vetésterülete elérte a 130 000 hektárt. Az uniós csatlakozás aztán drámai módon csökkentette a hazai vetésterületet, a gazdák ugyanis nem nagyon érdekeltek a sokkal drágább és kevésbé hatékony ,,hagyományos" szója termesztésében. A génmanipulált fajták, hibridek vagy vonalak engedélyezése, illetve kitiltása a termesztésből élénk vita tárgya ma is az Európai Unió szintjén, Amerikában viszont teljes mértékben engedélyezettek. Az unió is egyre engedékenyebb a génmanipulált növényekkel szemben, úgy tűnik, a mezőgazdasági szakbizottság a tagországok hatóságaira bízza az ilyen növények termesztésének engedélyezését. A génmanipulált szója esetében történtek is lépések a román fél részéről az engedélyezésre, de az unió szakbizottsága nem válaszolt a beadványra, így a glifozátalapú szerekkel (teljes gyomirtó szer) szembeni ellenállásra génkezelt szóját nem engedélyezték 2010-ben.
A sokoldalú növény
Ami vitathatatlan: a sokoldalúan hasznosítható hüvelyes az egyik legértékesebb növény, nagy biológiai értékű beltartalma miatt emberi táplálkozásra és állati takarmányozásra, valamint széles körű ipari feldolgozásra egyaránt alkalmas. A szójamag 36—42 százalék fehérjét és 18—22 százalék olajat, valamint különböző vitaminokat (A, B, E, K stb.) és biológiailag aktív vegyületeket is tartalmaz. A szójafehérje összetétele alapján biológiailag majdnem teljes értékű fehérjének tekinthető, mivel megtalálhatóak benne a legfontosabb aminosavak. A többi hüvelyes növényhez hasonlóan nem csak a szójamag, az egész növény gazdag fehérjében. Ezért a szója szálas- és tömegtakarmányozás céljára is termeszthető. Mint szálas- és tömegtakarmányt rendszerint más növényekkel társítva termesztik (szójás csalamádé, szójás silókukorica stb.).
Öntözéssel jobb
A szója (Glycine soja) a babhoz hasonló egynyári növény. Szára a bokorbabéhoz hasonló, de annál merevebb. Fajtától függően 20—150 cm magasra nő. A levelek és a szár, vagyis az egész növény erősen szőrözött. Termése kard vagy sarló alakú hüvely. A hüvelyekben 2—4 mag fejlődik. A hüvelyek csüngőek és erősen szőrözöttek. Magja sárgás, lapítottan gömbölyded alakú, hasonlít a babhoz.
Az időjárás miatt Háromszéken csak a rövidebb tenyészidejű — általában szeptemberben beérő —, korai és közepes érésű fajták alkalmasak. A szója az éghajlatra, a hőmérsékletre és a csapadékra roppant kényes. Melegigényes, de a tavaszi fagyokra nem annyira érzékeny, mint a bab. Nyáron szereti az egyenletes meleget, virágzáskor és magkötéskor pedig csapadékot és páradús levegőt igényel. Ezért igen fontos az öntözése. Anélkül is termeszthető, mivel a szója nagyon jól hasznosítja a talaj víztartalékait, de öntözéssel a termesztés még biztonságosabbá tehető. Az eredményes termesztés nagymértékben a virágzáskor és a hüvelykötés idején hullott csapadéktól vagy öntözéstől függ.
A talajtípus iránt — ha a kultúrállapot megfelelő — kevésbé igényes, még a talaj kémhatására sem érzékeny. Mindezek ellenére biztos és nagy termés csak jó talajokon várható, ezért leginkább üde fekvésű, mély rétegű, jó vízgazdálkodású, tápanyagokban gazdag, középkötött talajon érdemes szóját termeszteni.
Figyelni az előkészítésre
A szója a hüvelyesek közül a legtápanyag-igényesebb növény. Ezért szükséges, hogy a tenyészidő folyamán — különösen a virágzás és a hüvelyképzés idején — a tápanyagok megfelelő mennyiségben és arányban álljanak a növény rendelkezésére. A szója fajlagos tápanyagigénye 100 kg termésre vonatkoztatva: 6,2 kg N, 3,7 kg P2O5, 5,1 kg K2O. Viszonylag kevés nitrogént igényel, mivel szükségletének 40 százalékát a légköri nitrogén megkötésével fedezi. Kezdeti fejlődésének elősegítéséhez viszont szükséges a nitrogénműtrágya mennyiségének 40—60 százalékát, 40—50 kg/ha N-hatóanyagot starterként a talajba dolgozni. A nitrogén-műtrágyázással a szójánál is vigyázni kell, mert a túlzott adagolás erős gyomosodást, késői érést vagy megdőlést okozhat. A szója foszfor- és káliumigénye elég nagy. E két vegyszert teljes mennyiségben ősszel kell kijuttatni és szántással a talajba keverni.
Mind az őszi, mind a tavaszi talaj-előkészítő munkák azonosak a többi tavaszi vetésű növényével. A vetéshez nemcsak jó minőségű vetőmag szükséges, hanem elő is kell készíteni. Ez két fontos szakaszból áll: csávázásból és oltásból, amit a hivatásos vetőmag-forgalmazók elvégeznek. Mivel a csírázásához legalább 6—8 fokos talajhőmérséklet kell, a szóját nem szabad korán vetni. Az optimális vetésidő április közepe, de a gyors és egyenletes kelés érdekében április második felében is vethető. A magvakat 50 cm-es sortávolságra, 3—6 cm mélységben kell vetni. A szükséges vetőmag 50—120 kg/ha, ezer mag súlyától függően. A szója növényápolása kémiai és mechanikai gyomirtásból áll. Így a tenyészidő folyamán esetleg egyszer vagy kétszer géppel is meg kell kapálni. Általában két-három öntözésre van szükség, virágzáskor, hüvelymegkötéskor, zöldhüvely-állapotban. A fajtától függően szeptember közepén-végén érik be, aratás után szárítani kell.
A haszonállatok takarmányozásánál vigyázni kell, mert a szója úgynevezett fehérjeemésztést gátló (antinutritív) anyagokat tartalmaz. Ezek hő hatására inaktiválódnak, ezért ajánlatos a 10—15 perces nedves hőkezelés 120 fokon.
