Október végi horgászkirándulásunkon a Chilia Fénye horgásztanyán szálltunk meg. Azon a héten négyen voltunk szentgyörgyi vendégek, az ugyancsak magyar tulajdonban levő Solunar Panzióból az egyik, horgászatra nem alkalmas napon az eső átszorított hozzánk három sepsiszentgyörgyi—csíkszeredai csukafogót, időközben újabb sepsiszentgyörgyi páros érkezett, aki bejárta a Duna-delta Ó-Chiliáról elérhető tavainak egy részét, és a vízi járművet télre a panzió gondjaira bízzák, Csíkdánfalváról ketten voltak, a hét derekán újabb erősítés érkezett Csíkszeredából. Kézdi­vásárhelyi ismerősünk és társa a hét közepén távozott, s hét végén megérkezett egy temesvári csapat, négyük közül az egyik szintén magyar, ezreket érő horgászcuccokkal, álomszép, nagy teljesítményű terepjáró kocsival.
Mindezzel jelezni kívánom, hogy itt, a világ, illetve az ország végén levő világban igen élénk sport- és társasági élet folyik, amely önmagában is értelmezhetővé teszi az első hallásra kissé fellengzősnek tűnő Chilia Fénye cégnevet.
Egy kis, elsősorban magyar oázis ez, amelyet kedvelnek a hazai románok, a Kárpát-medence egészének magyarjai, felkeresik a németek és osztrákok, fő szezonban elárasztják a jó nevű magyar profi horgászok, akik a Pó deltáját és a Duna-deltát váltakozva keresik fel.

Mocsárországban
A hét egyetlen esős napján Kóta Pétert, Petit faggattam, hogyan is, miért is telepedtek éppen már az ókori görögök által is ismert, a római korban is lakott, majd a törökök által félezer éven át uralt Ó-Chiliára, amelynek rangját Dobrudzsa legmagasabb ikertornyos temploma is jelzi.
Kóta Péter: Csongorral együtt hoztuk létre a Chilia-ágon ezt a horgásztanyát, a Chilia Fényét. Horgászturizmussal foglalkozunk. A későbbiekben szeretnénk vadászattal is foglalkozni. Ez inkább a téli horgászati holt szezont, a szeptember elejétől február végéig tartó időszakot födné le.
— Hogyan jutottatok el éppen a Chilia-ágra?
— Én már évek óta horgásztam a Sulina-ágon, meg a Szent György folyamágon is. Lenyűgözött a delta szépsége, ez az óriási kiterjedésű vízfelület, illetve a halbőség. De évről évre azt tapasztaltam, hogy a deltát szisztematikusan teszik tönkre. Az ötödik vagy hatodik alkalommal arra az elhatározásra jutottam, hogy ide többet nem jövök. Ekkor találkoztam Magyarországon valakivel, aki szólt, hogy a Duna harmadik ágára, a Chiliára visznek le valakiket sátorozni, horgászni. Szívesen összehoznának engem is az illetővel, jöjjek le, és nézzem meg, hogy itt mi van. Ekkor már megnyitották a bejárási lehetőséget a Chilia román határövezetében is a turizmus előtt. Ez 2004 vége felé történt. Szeptember végén jöttünk le Csongorral és azzal a férfival, aki meghívott a Chilia-ágra. Ennek a férfinak köszönhetem, hogy az északi ágat megismertem. Akkor öt napot tartózkodtunk itt. Ennyi idő alatt tíz emberrel nem találkoztam a Chilia folyamágon. Azt mondtam, hogy Euró­pában még egy ilyen hely nincs. Itt egy olyan érintetlen csodával találkoztam, amit soha nem tapasztaltam egyik európai vízen sem. Ekkor fogalmazódott meg bennünk Csongival, hogy ide kell jönni. Itt érdemes horgászturizmussal foglalkozni. A terület érintetlen, s elképesztő a halbőség. Akkor foglaltuk le ezt az ingatlant. Egy hónap múlva visszajöttünk, és kifizettük.
— Kitől vásároltátok ezt a házat, telket?
— A helyi paptól, ő főleg Tulceán szolgált, s ide, Chiliára inkább hétvégeken járt ki. Ez az ingatlan értéktelenné vált számára. A végén már csak teher volt.
— Ti voltatok az első magyar telepesek?
— Volt itt már egy svéd-magyar állampolgár, aki telket vásárolt. Magánszemélyként járt le. Egy nagykárolyi származású férfi. Így az első fecskék a magyarok közül, akik itt hosszabb időre berendezkedtek, mi voltunk. Akkor létezett egy faházas kemping a falu elején, most már felépítettek oda egy háromemeletes szörnyűséget, ebbe a környezetbe nem illő dolgot. Ő volt az első, Tudor. Főleg vadászokat fogadott, vadásztatással foglalkozott. Mi is nála laktunk. Tulaj­donképpen ő segített, hogy megtaláljuk ezt a telket, amely vízközelben, a Chilia Tătaru nevű ága mellett fekszik. Akkor ez az udvar valóságos dzsungel volt. A helybeliekkel nekiálltunk, kitakaríttattuk. A fölöslegessé vált épületeket elbontattuk. A házat megtartottuk, ehhez építettük hozzá a fürdőt, a zuhanyozókat és a WC-t. A következő évben hoztuk le Gyergyóból a faházakat. A nádfedelet a helyi lipovánok verték fel. A nádveréshez itt sokan értenek. Készítenek nagyon jó minőségű tetőket is, de itt elég nagy úr az alkohol, és emiatt nagyon megbízhatatlanok az emberek. A sarkukban kell lenni. Ezek a faházak tűzbiztosak. Teton B-vel kezeltük. Ez elvileg egyórás tűzvédelmi biztonságot nyújt a házaknak. A vegyszer beivódik az anyagba, s onnan az eső sem mossa ki. De azért oda kell figyelni. Itt minden fa, minden nád.
— Otthon mivel foglalkoztatok?
— Fénymásolóüzletünk volt. Nyomdával, tipográfiával foglalkoztunk. Tizennégy évig vezettük ezt a vállalkozást Csongorral együtt. Akkor számoltuk fel, amikor ez a deltai horgászturizmus megszületett a fejünkben. Lehetett volna párhuzamosan végezni a kettőt, de ez olyan mértékben teljes embert igényelt, hogy a kettőt nem tudtuk volna egyeztetni. Évenként hét, hét és fél hónapot töltünk itt. A többit otthon.

Kolozsvártól Chiliáig
— Ez az "otthon" hol is van?
— Budapesten. A VI. és a II. kerületben, ahol én most lakást bérelek. Válófélben vagyok, a gyerekeket nekem ítélte a bíróság. A kisebbik fiam 16 éves, a nagyobbik 19. Egyébként én sima gimnáziumot végeztem, utána borászképzőt kezdtem el. Egy évet dolgoztam a borászatban. Csongorral együtt vittek katonának. Nálunk is húsz évvel ezelőtt történt a rendszerváltás. Miután leszereltünk, egy ciprusi cégnél közvélemény-kutatással kezdtünk foglalkozni. Ez jó kereseti lehetőség volt. Másfél éven belül házat vásároltunk. Ekkor nősültem meg. Csongornak is két gyereke van. Az én feleségem megszokott a jólétben egy életformát. Ezelőtt hat-hét évvel ötven-hatvan milliós árbevételünk volt a kisvállalkozás révén. Feleségem animátor, rajzfilmeket készített. Jól keresett. Amikor itt elindultunk, abbahagyta a filmezést. Arról volt szó, hogy otthon szervezi a dolgokat. A nagy semmittevésben lelassult, nem dolgozott. Egyébről nem szólok.
— Honnan származtatok Budapestre?
— Édesapám és édesanyám is kolozsvári származású. Erdélyiek vagyunk. Trianon idején a család egyik része Magyarországra szakadt. Tulajdonképpen ’76-ban telepedtünk át. Akkor hétévesek voltunk. Mi Csongorral Kolozsváron a Brassaiba jártunk. A játszótéren tanultam egypár szót románul, de valamennyivel jobban itt, Chilián tanultam meg. Nyelvtanilag nem beszélem jól a román nyelvet, de mindenkivel meg tudom értetni magam.
— Vannak-e román ismerőseitek?
— Természetesen. Sok román embert ismerek, aki abszolút megbízható, korrekt, segítőkész. Jó barát. Ezt a mentalitást sok magyar megirigyelhetné. Itt ismertem meg Dant, ő kitelepedett Kana­dába, de neki is van Chilián háza. Ő román. A börtön parancsnoka, Iulian kazah származású. Ő már itt született Romániában. Ősei kazahok. Iulian csupa jóság. Jóindulatú, segítőkész, tisztességes.
— A nagyvilág egy börtönparancsnokot nem így képzel el...
— Valószínű, hogy a munkájában a fegyelmet ő is megköveteli. Barátok között közvetlen, nagyon kedves, jó humorú férfi.
— Őshonos magyar van-e valaki?
— Többen vásárolnak Chilián telket. Inkább olyanokat tudnék mondani, akik Erdély románosítása révén kerültek ide. Több olyan emberrel találkoztam, akinek valamilyen leszármazottja Szatmárnémetiből került Chiliára. A háború után magyar családokat, sváb származású magyarokat is deportáltak a deltába, és azok közül voltak, akik itt ragadtak. Többen néhány szót most is tudnak magyarul. Amikor horgászni mentünk a 3-as csatorna felé, az egyik kocsi elakadt a nagy sárban. Négy csatorna kereszteződésénél egy férfi pecázott. Kis pontyokat fogott. Beszél­gettünk. És amikor a kocsit kihúzatták a kátyúból, utánam kiabált: az én feleségem magyar, Rozália Szatmár­ról, jobban beszéli a lipován nyelvet, mint én.

Ötvenhatos Petőfi-vers
— Az áttelepedésetek Magyarországra hogyan és miért történt?
— Visszahonosítás címén. Édesapánk közel nyolc évig raboskodott. Többek között itt, a deltában, Peripraván is, Grinden volt politikai fogoly. Egy ’56-os verset véltek találni nála. Le­tartóztatták, a Zsil völgyébe hurcolták. Édesapám dossziéja a levéltárban, de nem fér hozzá, mert nem román állampolgár. Erről az áttelepedéskor le kellett mondania. A mai napig ott az a vers, Petőfi utolsó verse. A versre szóról szóra emlékszik, de a papírt nem találják. Szüleim hetvenen felüliek, egészségesek, még aktívak. Domoszlón, a Mátra alján élnek. Édesapám Gyöngyösön a helyi Áfésznál volt leltározási csoportvezető. Később jegyzőként tevékenykedett Domoszlón. A mátrai hegyek Erdélyre emlékeztettek. Kolozsváron rengeteget jártunk a Feleki-tetőre. Ezeket a romániai sérelmeket a mai napig sem tudta feldolgozni. Jogász-közgazdász végzettsége van. Édesanyám a Bolyai Egyetemen tanított a matematika—fizika szakon. Magyar nyelven. Akkoriban kezdődött a magyar nyelvű oktatás felszámolása Ceauşescu erőszakos magyarellenes politikája miatt. Anyu azt vette észre, hogy a román szavakat otthon is kezdte belekeverni a magyar szövegbe. Elsírta magát, hogy ő nem akar elrománosodni.
— Az itteni vendégeitek általában milyen körökből kerülnek ki?
— Amikor elkezdtük a horgászturizmust, Magyarországról szerveztük a vendégkörünket. Akkor még a Sporthorgász Magazin révén és az interneten keresztül toboroztunk. Később, ahogy a médiával alakultak a kapcsolataink, olyanok is jöttek, akiknek a horgászatban nevük van, és ők nagyon sokat segítettek. Később bekerültünk a Fisching and Huntig körébe. Ladányi Tamás filmet készített a Duna északi ágáról, a Chiliáról. Pergető horgászversenyeket is szervezünk. Felajánlunk egyhetes horgásztúrát a nyertesnek két személy részére. Próbálunk a sporthorgászok körében megjelenni.

Kellemetlenségek
— Eleinte nem nagyon foglalkozott velünk senki. Idegenek voltunk. Mindenki azt hiszi, hogy nálunk hegyekben áll a pénz, hogy ez egy könnyű történet. Itt reggeltől éjfélig talpon kell lenni. Rengeteg a munka. A falubeliek azt kezdték látni, hogy itt házak épülnek, motorok, csónakok kerülnek. Ez irigységet is gerjeszt. Volt, amikor az autóra ráírták: Bozgor. Egyébként a faluban alapvetően jól kijövünk. Ehhez az is hozzájárul, hogy inkább vízen vagyunk. A helyi vállalkozókat pedig elég komolyan ellátjuk. Sokat vásárolunk mi is, a vendégek is.
— Melyek itt a távlatok?
— A nagyobbik fiam üzleti főiskolán tanul tovább. Minden évben az iskolaszünetekben itt vannak. Két tannyelvű iskolába járnak. Angol—német, illetve angol és olasz nyelvet is tanulnak.
— Erdélyiek milyen arányban járnak ide?
— Egyre többen. Csíkszereda, Kézdivásár­hely, Sepsiszentgyörgy, Barót, Arad, Temesvár. Most például a Bánságból várunk vendégeket. Románokat, magyarokat. Egyre szélesebb a kör. Sajnos, nincs még román nyelvű weboldalunk.