Kétszeresen kiszolgáltatottá válni — az állam és a munkáltató érdekei mindenekelőtt?
Albert Levente archív felvétele
Meglepő dolgok rotyognak a törvényelőkészítők fazekában — derült ki a napokban, s a kellemetlen felfedezéstől hangos egy hete a sajtó. A munkatörvénykönyv tervezett módosításai közt, egyéb jogfosztó megszorítások mellett, még a sztrájkjog közvetett megvonása is szerepel — a felháborodás tehát érthető. Némi óvatosságra int viszont, hogy az egy éve folyó tárgyalásokon a leginkább kifogásolható javaslatokat állítólag a külföldi befektetők terjesztették elő, s azokkal a hazai munkáltatók java része sem ért egyet. Azok belefoglalása a hivatalosan vitára előterjesztett tervezetbe tehát alighanem a kormány tárgyalási pozícióinak javítását szolgálja.
Szerelmes Amerikába
Tény, hogy a munkatörvénykönyv módosítása a maga egészében olyan neoliberális szemléletet tükröz, mely egyértelműen a tőkének kedvezne, és a munkavállalókra nézve enyhén szólva hátrányos lenne. Hogy milyen helyzetbe hozhatnák ez utóbbiakat, megítélheti az olvasó az alábbi állásfoglalásból, melyben Bong Vilmos szakszervezeti vezető, az Alfa kartell megyei szervezetének elnöke fejti ki felkérésünkre véleményét a kérdésről.
— Az országos lapok szerint a túlórákkal együtt 48 órás munkahét meghosszabbítható lenne további 48 órával, ha négy hónapra elosztva az átlag 48 óra marad. A módosítás a három hónap négyre növelése. Magyarán pl. 16 órás munkanappal is számolnak. Rohamidőszakokra gondoltak bizonyára. Erről mi a véleménye?
— Talán léteznek olyan szakmák, melyekben lehetne ennyit üldögélni egy munkahelyen, mondjuk egy őrző-védő cégnél. De ott sem természetes, az emberek rövid idő alatt idegileg tönkremennének. Erre eddig is volt mód, kivételes helyzetekben alkalmazták a munkáltatók, de végső soron nekik sem éri meg, mentálisan és fizikailag is kimerülnének ugyanis a dolgozók, másnap fáradtan tudnának csak munkába állni. A módosítás tovább ront a feltételeken, a munkaerőpiac olyan liberalizálása értelmében, a minél kevesebb szabály érvényben hagyásával, hogy a munkáltató kénye-kedve akadálytalanul érvényesülhessen. Băsescu elnök különben mindig szerelmes volt Amerikába, ami azonban ott működik, az Európában aberráció. Az a lazaság ott is a munkáltatónak kedvez, viszont az utóbbi időkig bővében voltak munkahelyeknek is. Európában más, itt annak van hagyománya, hogy a felek leülnek, tárgyalnak és megegyeznek. A teljesen liberalizált piac addig működik kielégítően, amíg több a munkahely, mint a munkakereső. Akkor a munkáltató rákényszerül, hogy tisztességesen bánjon a dolgozóval, és megfizesse. De most, hogy ott is szűnnek meg a munkahelyek, kiderült, mennyire kiszolgáltatottak a munkavállalók, ezért újabban ott is szabályozni próbálják a munkaerőpiacot.
— Eddig 30 napon belül lehetett kivenni a túlórákért járó szabadnapokat, most hatvan napot kapnának rá.
— Ez arra jó csak, hogy a dolgozó később juthasson a pénzéhez vagy szabadnapjához. Azaz a dolgozók mintegy finanszírozzák a céget két hónapra, holott ők szorulnának támogatásra.
Bong Vilmos tovább sorolja a munkavállalók számára hátrányos módosításokat.
— Jelenleg a munkaszerződést többnyire meghatározatlan időre kötik, azaz, ha a felek között nem támad galiba, akkor a munkavállaló míg a világ, ott dolgozhat a cégnél. Ezt durván módosítaná a kormány, például kétéves időhöz kötné a szerződés érvényességét. Ami azt jelenti, két év múlva a tulaj anélkül, hogy oka lenne rá, megszabadulhat a dolgozótól, és mást vehet fel csak azért, mert neki úgy tartja kedve. Hihetetlenül előnytelen, nem kérhet a dolgozó semmit, mert a két év lejárhat, és annak is örvendenie kell, ha megújítják a szerződését.
Pihenj kevesebbet, és ne sztrájkolj
— Csökkenteni tervezik a pihenőszabadság egyben kiadandó részét 15 napról 10 napra. A 15 munkanap három hetet jelentett, most ez kettőre csökken. Nem elég, hogy több munkaórára kötelezhetik, nem elég, hogy stresszessé teszik az életét, nem elég, hogy a túlóráját később fizetik ki, még szabadságra sem úgy mehet, mint eddig.
Ha az alkalmazott a neki járónál több szabadnapot vesz ki, akkor a munkáltató eldöntheti, levonja-e ezeket a béréből, vagy a következő évben annyival kevesebb szabadnapot ad-e ki neki.
A felmondási idő 15-ről 20 napra nő a beosztotti és 30-ról 45-re a vezetői munkakört betöltők számára. Ez szintén nem az alkalmazottnak kedvez.
— A legelképesztőbb: az egyéni munkaszerződés hatályát veszítheti a sztrájkban való részvétel esetén. Világbotrány, azt hiszem. Szabad sztrájkolni vagy nem szabad?
— Ezek szerint nem volna szabad, mert jogában állna a munkáltatónak felbontani a munkaszerződést azért, mert sztrájkolt az illető. Száz év után e jogot felszámolnák. Némileg sommás a paragrafus, a feltételeket nem közli, nem tisztázza. Még egy megszorítás. Jelenleg, ha a dolgozó kárt okoz például gyenge minőségű munkája révén, akkor a munkáltató beperelheti, és törvényszéki végleges határozat után fizettetheti azt meg a dolgozóval. Most visszatérnének a kommunista idők gyakorlatához, amikor is egyszerű jegyzőkönyv felvételével bármilyen vélt vagy valós kárt meg lehetett téríttetni, be lehetett vasalni a dolgozón.
— A tervezet szerint gazdasági vagy műszaki okokból a munkahét heti négy napra csökkenthető, a megfelelő bérlevonással kiegészítve.
— Értelmetlen a módosítás, ugyanis jelenleg is van rá mód, hogy ha például nincs megrendelés, a munkáltató hazaküldheti az embereket bérük 75 százalékát nyújtva. Ez az ún. technikai munkanélküliség. Eddig jól működött, a terheket ugyanis a két fél között méltányosan kell elosztani. Amennyiben önkényesen hazaküldheti őket, azt jelenti, a teherviselést átruházza a munkavállalókra. Csökkenti a béreket, holott azokból jelenleg is alig lehet megélni.
Örök ideiglenesség
— Törölnék azt az előírást, miszerint a menesztett munkatársak helyére kilenc hónapig más nem volt eddig alkalmazható.
— Mégpedig azért nem volt alkalmazható, hogy a visszaéléseknek elejét vegyék. Ezt most törölnék, a dolgozók kárára.
— A munkanormák megállapítása kapcsán a munkáltató új jogot kapna azok tulajdonképpen tetszés szerinti, tehát önkényes megszabására.
— Ki tudja megmondani, egy varrónőnek például hány centit kell varrnia nyolc óra alatt? Vagy hány csavart esztergálnia egy esztergályosnak? Annyi mindentől függ — gép, anyag stb., stb. —, hogy abból normát alkotni lehetetlen. Nem is szükséges. Amit eddig mondott erről a munkatörvénykönyv — a normákat úgy kell megállapítani, hogy azok ne vezessenek a dolgozó túlzott pszichikai és fizikai megterheléséhez —, az tökéletesen elegendő volt.
— Az alkalmazás próbaidejét meghosszabbítanák 30-ról 45 napra, és a munkáltató egymás után három jelentkezőt is kipróbálhatna a meghirdetett állásra.
— A munkáltatók eddig is húzták a próbaidőt, amíg tudták, egy-két hónapot dolgoztattak valakit ideiglenes munkaszerződés nélkül, s ha jött az ellenőrzés, azt mondták, próbaidőn van. Tulajdonképpen szürke- vagy feketemunka volt, társadalombiztosítás nélkül, többnyire minimálbérért vagy még annyiért sem robotoltak. Ezen csak rontana az új szabályozás.
— Megtiltanák, hogy az alkalmazott több mint két állást töltsön be egyetlen munkáltatónál. Bizonyára vezető beosztásúakról van szó, ugye?
— Például, ha egy vezető megbetegedett, egy hasonló munkakörben dolgozó helyettesíthette, és megkapta javadalmazása 30 százalékát. Nem árt az ilyen paragrafus, de időben be kellene határolni, mert ha két évig helyettesít valaki, nyilvánvaló visszaélésről van szó.
Alattomos tőrdöfés?
— A legfurcsább, hogy a húsz alkalmazottnál többet foglalkoztató cégnél nem kötelező a kollektív munkaszerződést a szakszervezeten keresztül megkötni, elegendő, ha a dolgozók képviselői azt vállalják. Ez tűnik a legbaljóslatúbbnak az összes közül, ellehetetlenítheti az egész szakszervezeti mozgalmat.
— A kollektív szerződés megkötése a mostani törvényben akkor áll fönn, ha 21 vagy több alkalmazott dolgozik a cégnél. Elvileg köteles volt a munkáltató is erre, de ha nem tette, kapott évente egy 500 lejes büntetést, és ezzel befejezték. Ahol nem volt szakszervezet, illetve szakszervezethez tartozó ember sem, ott az alkalmazottak ún. képviselői tárgyalhattak a munkáltatóval a kollektív szerződésről is. Az többnyire úgy működött, hogy a munkáltató behívott három embert: írjátok alá. Azok vagy tudták, vagy nem tudták, mit is tettek, de aláírták. Ami eddig gyakorlat volt sok helyt, azt most kiterjesztenék.
Egy 120—160 oldalas jó kollektív szerződés rendkívül komplikált dokumentum. Annak megalkotása szakma, érteni kell hozzá. Jelenleg a munkáltató általában felkér egy ügyvédet, aki nem ért hozzá, de valamelyest belelát, megírja, és abban a munkáltató a saját akaratát érvényesíti. Ha azt aláírta a három alkalmazott, attól kezdve jogerős egyezség, és senki panaszt nem emelhet ellene. A szakszervezet sem, mely egyetlen, a munkáltató hatalmát némileg egyensúlyozó erő lehetne. Itt kimondottan arról van szó, hogy ettől a munkáltató meg kíván szabadulni. Nem lehet, persze, nyíltan, mert az uniós jogszabályok valamelyest megkötik a kormány kezét. De rejtett módszerekkel megvalósítható. Például a szakszervezet megkerülésével, feleslegesnek nyilvánításával.
*
A munkatörvénykönyv tervezett módosításaira tehát nem árt odafigyelni, a közvita még folyik, a háromoldalú tárgyalások sem zárultak le a kormány, a munkáltatók és a munkavállalók szervezetei közt. Lapunk a továbbiakban is figyelemmel kíséri a fejleményeket, mindenik fél szempontjait igyekszünk ismertetni. Úgy véljük, aki a legtöbbet veszítheti, annak nem árt kétszeresen is ébernek lennie.
