Tömör meghatározás egy-egy rövid versben (közöttük négysorosak is) az élet valóságosnak hitt élményeiről, amelyek olykor álomszerűségbe csapnak át. Sorsversek személyes jellegű témával, ars poetica, amelyből megtudjuk, hogy a vers kötélhágcsó szakadék fölött, szerelem, társadalmi torzulások, elidegenedés, és végül a hit élményét reménykedve kereső ember gondolatai.
A homoródalmási gyökerű, Brassóban nevelkedett, jelenleg Sepsiszentgyörgyön élő Józsa Attila tegnap a megyei könyvtár Gábor Áron Termében bemutatott Változatok Sors-szimfóniára című kötete a költővé gyötrődött versíró első szerkesztett és kiadott versgyűjteménye, amelynek anyagát a kiadás előtt álló házi kötetek halmazából válogatta. Bogdán László házigazda nem tagadta, hogy metrikai botlásokkal is találkozott a kötetben, de ezek mintha szándékosak lennének, hogy minél jobban kifejezzék a mai ember magára hagyatottságát, mellőzését, ami a fiatal költőkre is érvényes — pedig szerinte az olyanok, mint Józsa Attila, több odafigyelést érdemelnének, mint amit kapnak. A Brassói Lapok Cenk-könyvek sorozatában megjelent Józsa-kötetet Dimény András grafikái illusztrálják, a könyv bemutatóján László Károly színművész felolvasó percei igazolták, a Sors-szimfóniára írt verses változatok megérdemlik, hogy olvassuk őket.
