Ráadásul nem bizonyult okos és jó lépésnek az sem, hogy még tegnap délelőtt, a parlamenti vita idején kiszivárogtatták a hírt, miszerint a szociáldemokraták írásos egyezményt kötöttek a leendő kormányról a demokratákkal. A hír hatását felmérve, Emil Boc cáfolta az értesülést, de azokban a képviselőkben/szenátorokban, akik jó ideje tartanak az államelnök és a Demokrata Párt előretörésétől, felébredt a veszélyérzet, felmérték, hogy a Tăriceanu-kabinet bukása után a politikai színpad főszereplőjévé Traian Băsescu válik, s kénye- kedve szerint osztja majd a szerepeket, azaz nevezi ki a miniszterelnök-jelölteket, tárcavezetőket, játszik partnerei és ellenfelei idegeivel, míg régi tervét, az előrehozott választásokat tető alá nem hozza.

Ha jól belegondolunk, valójában Tăriceanu és szürkécske kormánya meglehetősen múlékony és törékeny győzelmet aratott. Az RMDSZ-szel együtt hatalmon maradnak, de a húszszázalékos parlamenti támogatottságukkal sokra nem mennek. Ráadásul előttük áll a jövő évi költségvetési terv elfogadtatásának cseppet sem egyszerű feladata. A miniszterelnök többpárti egyeztetést ígért rövid esti nyilatkozatában, de ennél nagyobb feladat vár rá, pártjára, partnerére és kormányára: tisztáznia kell, ki támogatja, ki áll mellé, ki van ellene. És sokkal nyíltabb és tisztább politizálással meg kell szereznie a T. Ház ötven százalékának és még egy képviselőjének a szavazatát. S ebben már nem Iliescu vagy Hrebenciuc kell a partnere legyen, hanem a szociáldemokraták vezetője. Hogy ki lesz az, Mircea Geoană vagy más, ezután válik el, annyi ellenben biztosnak látszik, a tegnap kapott hatalmas pofért, a bizalmatlansági indítvány bukásáért a szociáldemokrata pártból valakinek vállalnia kell a felelősséget. No, de ezért már ne a mi fejünk fájjon!

Mi örüljünk, hogy a kormányváltás bizonytalan ideig elmaradt, s aggódjunk, hogy milyen további alkuk, engedmények árán maradnak még egy ideig hatalmon.