Szerkesztőségünk küldöttségének békési és hódmezővásárhelyi útja és ottani kapcsolatteremtő megbeszéléseink során már szó esett arról, hogy a Hódmezővásárhely önkormányzatának anyagi támogatásával felépült berecki Gábor Áron Ifjúsági Fogadó után a következő évtől kezdve a Bereckhez tartozó Ojtoz kulturális előrelépésére kellene nagyobb figyelmet fordítani.
Az ojtozi Honvédkő felavatása után — 2007. augusztus 18. —, amelyet jelenlétével megtisztelt dr. Lomnici Zoltán, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke, Sopron város küldöttsége, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének alapító elnöke, Fónay Jenő és a mostani elnök, Mádi Jenő, valamint Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város önkormányzatának küldöttsége dr. Grezsa István és dr. Berényi Károly tanácsnokok képviseletével, az akkori emlékeket idézve Grezsa István levélben keresett meg egy ojtozi múzeumi pont létesítése ügyében, és mellékelte azt a levelet, amelyet dr. Fodor Tamás soproni polgármesterhez juttatott el. Tekintve a levél bennünket, háromszékieket is érintő közérdekűségére, ennek lényegi részét az alábbiakban közöljük.
Tisztelt Polgármester Úr!
Bizonyosan beszámoltak a soproni képviselő barátaink, szeretnénk Ojtozban létrehozni egy katonamúzeumot. E célból rendbe hoznánk a 24-es határvadász század által (Észak-Erdély visszatértekor) épített kaszárnyák egyikét. (A gerendaházak zöme kifogástalan állapotban van!) Bereck polgármesterével (közigazgatásilag Ojtoz Gábor Áron szülőfalujához tartozik) kinéztük az összedőlőfélben lévő parancsnoki épületet, amely előtt a ma is kivehető hármashalmon lengett az országzászló. A gyönyörű természeti környezetben fekvő épület berendezéséhez szeretnénk megnyerni a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum szakértő munkatársait. Médiahátteret a legnagyobb példányszámú erdélyi (magyar) napilap, a Háromszék biztosít, amely máris lelkesen számolt be a tervről.
Bizonyos vagyok abban, akármilyen koncepció alapján kerül berendezésre ez a múzeum, a székely hősiesség bemutatása mellett a soproni 18-asok emlékezete méltó helyet érdemel!
Örömünkre szolgálna, ha ez a terv közös munka eredményeképpen valósulna meg (Sopron—Bereck—Ojtoz—Hódmezővásárhely). Ezen a ponton azonban véget ér a hatásköröm, hiszen képviselőként az esetleges együttműködés gyakorlati kérdéseiről már nem vagyok hivatott tárgyalni. Természetesen, a Honvédkő avatásakor bejelentett tervünket dr. Lázár János polgármesterrel egyeztettem, hiszen a költségekhez a forrásokat a képviselő-testület támogatásával meg kell terveznünk. Az avatáskor jelen lévő Ivanics Ferenc országgyűlési képviselő úrnak jeleztem, amennyiben Sopron városát érdekli javaslatunk, vegyék fel a kapcsolatot polgármesterünkkel. (Egyébként a múzeum ötlete dr. Kószó Péter mdf-es alpolgármesterünk érdeme.)
Befejezésül azzal a jóleső érzéssel kívánok Önnek áldozatos munkájához jó egészséget, a városainkat elválasztó több száz kilométer egy pillanat alatt eltűnt, amikor leveléből ugyanaz az elkötelezett, értékmegőrző honszeretet sugárzott, amely — reményeim szerint — a mi munkánkat is irányítja.
Hódmezővásárhely, 2007. szeptember 12-én
Köszönti:
Grezsa István dr.
A háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület kapcsolatot teremtett a téma kivitelezésének ügyében a Székely Nemzeti Múzeum vezetőségével. Az intézményt érdekli a téma, és biztosítja az Ojtoz a Hadak útján — ideiglenes munkacím — múzeum szakmai tervének elkészítését. A sepsiszentgyörgyi múzeum egyébként részben már feltárta az Ojtoz-völgyi Rákóczi-vár romjait.
Cserey Zoltán történész és József Álmos műgyűjtő a múzeumi pont létesítőinek rendelkezésére bocsátja az Ojtozi-szoros történetére vonatkozó írásos és fotóanyagot. Tamás Sándor parlamenti képviselő széles körű támogatásban részesíti az elképzelés megvalósítását, amely a Phare-támogatással felújítási szakaszban lévő Pittino Anselmo ház tervezett funkcióit szervesen egészítené ki (szálláshelyek, konferenciaterem).
Az Ojtoz a hadak útján múzeumi részleg együvé fogná és egy fedél alá hozná Ojtoz, Ojtoz völgye és Sósmező történetét. Az említett objektumokon kívül érdeklődési körünkhöz tartozik a sósmezői temető és a mauzóleum, a Rákóczi-vár romjai környékének kitakarítása és gondozása.
E sorok írója három évtizeden át számos riportot és jegyzetet írt az Ojtoz völgyéről, amelyek kiegészítését és kötetbe szerkesztését vállalta. Elképzeléseink közé tartozik a Mogyorós-tető vízválasztójánál felállítandó két világháborús emlékmű is. Ismerünk egy budapesti ojtozi dokumentumfilmtervet is.
A tervek kivitelezésében, amint dr. Grezsa István leveléből is kiderül, meghatározó feladatkört vállal Bereck önkormányzata, kulturális vezetése, a Gábor Áron Alapítvány és Bereck tehetősebb vállalkozói. Természetesen, szükségessé válik a tervek kivitelezésére alkalmas történelmi-turisztikai képzettségű személy, már van is jelentkező. Az állás létesítéséhez szükséges béralap előteremtése lesz a gond. Szóval, az ojtozi Honvédkő kétévi huzavona után leleplezett emlékműve azt eredményezte, hogy a térségben ,,ájer pezseg", s az évszázadokon át a hadak útjába eső, Erdély és Moldva között fontos kereskedelmi útvonal, az Ojtozi-szoros jelentős turisztikai, történelmi és művelődéstörténeti hellyé lép elő.
