13 óra körül megérkeztünk Kolozsvárra, ott megismerkedtünk cserediák-társainkkal. (Összesen nyolcan mentünk Erdélyből Miskolcra: Udvarhelyről, Marosvásárhelyről, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről.) Néhány perc várakozás után felszállhattunk a buszra. Este 8 órakor érkeztünk a Lévay József Református Kollégiumba, ahol a diákok és Vera néni várt ránk. Vera néni foglalkozott velünk, amíg Miskolcon voltunk, bármiféle gondunkkal hozzá fordulhattunk (szerencsére semmi problémánk nem volt). Tőle tudtuk meg azt is, hogy ottlétünk alatt melyik osztály fog bennünket fogadni, István meg én a XI. osztályba kerültünk. Az a diák, aki engem kellett volna fogadjon, megbetegedett, így az iskola bentlakásában kaptam szállást. Ennek nagyon örvendtem, mert így megismerhettem a bentlakásos életet, és sok barátot szereztem, tartom is velük a kapcsolatot.
Reggel 6-kor a diákotthon minden lakója az iskolarádió ébresztő dalára kel, majd miután rendbe szedi magát, reggelizni indul. Reggeli után pedig irány az iskola, hétfő kivételével. Hétfőn a nebulók napja istentisztelettel kezdődik, amelyet az Avasi templomban szoktak tartani. Naponta 6—7 óra a tanítás, órák után az iskola diákjainak 80 százaléka a suli ebédlőjében ebédel, és 50 százalékukat a kollégiumban szállásolták el. A bentlakásos tanulóknak 16,30 óráig van kimenőjük, utána este fél 7-ig szilencium, amit csoportmegbeszélés követ. (A kollégistákat több csoportra osztották, összesen négy fiúcsoport és négy lánycsoport.) A megbeszélés után vacsora, amit egy újabb szilencium követ. 20 órakor a díszteremben mindennap áhítat. Ezekben az áhítatokban az az érdekes, hogy diákok tartják, személyes tapasztalatukat osztják meg, vagy egy bibliai idézetet olvasnak fel, és azt elemzik. Az áhítatokon nekem nagyon tetszett az is, hogy a diákok sokféle hangszeren játszanak: klasszikus gitáron, hegedűn, basszusgitáron, orgonán stb. Áhítat után, villanyoltásig (22 óráig) a diákok a kollégium területén különbözőképpen tölthetik el az időt: focizhatnak az iskola tornatermében, internetezhetnek, beszélgethetnek vagy, aki nem fejezte be a tanulnivalóját, tanulhat.
A legnagyobb különbség a mi szeretett iskolánk és a Lévay között szerintem az, hogy Miskolcon a diákoknak nincsen saját osztálytermük, hanem minden szünetben vándorolniuk kell egyik osztályból a másikba. Az ottani Református Kollégiumban az órák időtartalma 45 perc, és 1-től 5-ig osztályozzák a tanulókat. Szerintem a tananyag náluk sokkal egyszerűbb, mint nálunk. Angolból például XI. osztályban az igeidőket tanulják, amelyeket mi VIII.-ban tanultunk, matekból a logaritmusokat, amelyeket mi X.-ben tanultunk, biológiából a fotoszintézist, amelyet mi X.-ben tanultuk, magyarból a Balassi-verseket, földrajzból a vulkánokat (IX.). Magyarország történelmét tanulják, az Árpád-ház kihalásáról tanultak az utolsó órán, amíg ott voltunk, fizikából a Faraday-féle indukciós törvényt, a nyugalmi elektromágneses indukciót, valamint az önindukciót tanulták, informatikából pedig grafikát Pascalban. Ahogy én láttam, ők XI. osztályban csak fizikából és történelemből állnak előbb a tananyaggal, mint mi X. osztályban.
Természetesen, a tanuláson kívül maradt időnk szórakozni is. Nagyon érdekes előadáson vettem részt az ’56-os forradalomról, Miskolc legrégebbi könyvtárát is megnéztem, ahol a legérdekesebbnek a Vizsolyi Bibliát találtam. Gellért tanár úr, az iskola történelemtanára és nevelőtanára városnézésre vitt, megnéztük az ot­ta­ni ortodox templomot, a Református Deszkatemplomot, a Hősök terét és a zsinagógát. Hétvégére Jósvafőre kerültem, az Aggteleki barlang közelébe, a Váczi családhoz, nagyon kedvesek voltak velem, és elvittek az aggteleki barlangba. Október 27-én a már említett Vera néni kirándulni vitt bennünket Egerbe. Ott megnéztük az egri várat, a marcipánmúzeumot, a bazilikát és a város központját. 29-én, pénteken, búcsút vettem miskolci barátaimtól, osztálytársaimtól és szobatársaimtól, akikkel interneten tartom a kapcsolatot. Úgy érzem, hogy ez a két hét nagyon tanulságos volt számomra, egy más ország iskolai életéből kaptam ízelítőt, tapasztalatot, és megismertem a bentlakásos élet barátságát, hangulatát.
Végh Nimród