Teljesen mindegy az, hogy egy politikai erő milyen arányban marad alul kezdeményezése parlamenti megmérettetésén, tény, hogy a szociáldemokraták által indítványozott, a demokraták által fölötte igen támogatott kormánybuktatási szándék megfeneklett a törvényhozási akadályon. Igaz, minimális különbséggel (tizenkét hiányzó voks nem túl sok), de a vereség akkor is vereség, ha pürroszi csupán. Egyetlen szavazat is elég a bukáshoz.
A prognózisok kissé másképpen mutatták az esélyeket, s a Geoană—Diaconescu SZDP-s tandem előre dörzsölte a kezét, s nem figyelt oda a belső jelzésekre, miszerint nem éppen áll a pártelnök és helyettese mögött sziklaszilárd hűségben és egységben a tábor. Néhány félrefaragó ,,átszavazó" elégséges a fiaskóhoz, s ha ehhez hozzáadjuk a demokraták kétkedő óvatoskodóit is, kész a vereség. Lehet, hogy ezzel nem csak Mircea Geoană miniszterelnöki álmai-ambíciói úsztak el, de rámehet csökönyösködésére pártelnöki minősége is, hiszen a politikában a sorozatos bukásokat nem szokás sem honorálni, sem pedig megbocsátani. Ám Geoană tovább keménykedik, ígéri, hogy feltárja a félrefaragók kilétét, s keményen megbünteti őket. Késő bánat, vékony elégtétel, hiszen ezzel még jobban maga ellen hergelné párttársait. Ígéri továbbá, hogy a hivatalban maradó Tăriceanu-kabinetnek ,,totális parlamenti ellenzéke" lesz az SZDP, s így még nehezebb helyzetbe kerül, mint a bizalmatlansági indítványról szóló szavazás előtt. Igen, ez meglehet, s akkor egy passzív kormányválság állandósul a közeljövőre, ami nem éppen kedvezne az országnak. Nem, mert a 2008-as költségvetés véglegesítésére és elfogadására mindenképpen szükség van, ahogyan az europarlamenti választásokat is le kell vezényelnie a kormánynak. A költségvetés örvén — elméletileg — még egy kísérletet lehet tenni a kormánybuktatásra, de ez ugyanvalóst ostoba dolog lenne.
Ha az egyik oldalon pürroszi vereség volt, akkor a másikon pürroszi győzelem, hiszen a Tăriceanu-kabinet tényleges parlamenti támogatottsága semmit nem változott egyelőre, az húszszázaléknyi akkor is, ha a józanabb többség nem akart kormányváltást. Ez pedig meghosszabbított politikai instabilitást jelent Romániában. Tăriceanu is ,,keménykedik", mondván, semmiféle kormányátalakításra nem készül, csak akkor, ha egynémely miniszterei alkalmatlannak bizonyulnak a kihívások legyűrésére. Hát egy-két ilyen alkalmatlan bizonyosan akad, a kormányfő dolga lenne eldönteni, hogy kik is azok.
A bizalmatlansági indítvány elhasalásának hírét rezignált kiábrándultsággal fogadta az éppen Brüsszelben ácsingózó államelnök, s még mindig nem akar ráébredni, hogy egy jobboldali összefogás több eredményt hozhatott volna az országnak, mint szeretett párttársai, a demokraták állandó renitenskedése. Amit végső soron ő sugallt és gerjesztett.
