Az anyaországi Nemzeti Fenntartható Fejlesztési Tanács Jövőkereső című jelentése szerint a világgazdaság teljesítménye 2007-ben az előző évhez képest 5,2 százalékkal nőtt, értéke elérte a 65,82 billió (ezermilliárd) dollárt. A növekedésből Kína (11,4 százalék), India (8,5) és Oroszország (7,4) vette ki leginkább a részét, míg a fejlett országok növekedése lelassult. Már ekkor érezhető volt a pénzügyi piacok elbizonytalanodása és a csökkenő fogyasztói bizalom. 2008-ban 3,8 százalékkal nőtt a világgazdaság, a leggyorsabban Kína (9,8), Oroszország (7,4) és India gazdasága (7,3). A világ gazdaságának össztermékéből a legnagyobb hányadot (64 százalék) a szolgáltatói szektor állítja elő, míg az ipari termelés 32 százalékot, a mezőgazdaság 4 százalékot ad.
A világgazdasági válságig jellemző erőteljes gazdasági növekedés azonban kevesek hasznát szolgálta. A világ népességének negyven százaléka napi két dollárnál kisebb összegből él, és ebből egymilliárd embernek naponta egy dollárral kell beérnie. Ezzel szemben a világ népességének gazdagabbik húsz százaléka a megtermelt jövedelem 75 százalékát birtokolja. A megtermelt javak és a szolgáltatások 96 százalékát a népesség öt százaléka fogyasztja el. A 225 leggazdagabb ember vagyona akkora, mint a Föld legszegényebb hárommilliárd emberének éves jövedelme, és a három leggazdagabb ember nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint a legszegényebb 48 ország éves bruttó gazdasági összterméke.
Bolygónk javainak egyenlőtlen elosztása és felelőtlen elherdálása törvényszerűen vezetett a globális léptékű környezeti válsághoz. Ma minden egyes földlakó 2,7 globális hektár földterületet vesz igénybe életének fenntartásához, miközben Földünk ökológiai kapacitásai csak 2,1 hektárt engednének meg. Az ökológiai kapacitások túlhasználata törvényszerűen a Föld eltartóképességének csökkenéséhez, az életet fenntartó és megújító ökológiai rendszerek teljesítményének visszaeséséhez vezet.
A gazdasági növekedés, a verseny eddig elvonta a világ figyelmét a környezeti problémákról, de még a bizonyossá vált éghajlatváltozás, természeti és emberi értékeink szemünk előtt történő pusztulása sem elég intő jel az érdemi cselekvéshez. Miközben a gazdasági teljesítmény megduplázódott, a Föld ökoszisztémáinak hatvan százaléka leromlott.
A környezet romlása mellett tanúi lehetünk a természeti erőforrások fogyatkozásának. Az egyik gyors ütemben felélt erőforrásunk a talaj, amelynek pusztulási üteme sokszorosa az újratermelődésnek. Évente csak az erózió miatt 26 milliárd tonna talajt veszítünk el. Az erdők létfenntartó szerepének elismerése ellenére évente 13 millió hektár erdő semmisül meg. Az élőhelyek pusztulásával együtt jár a fajok pusztulása is.
Az élet alapját biztosító édesvízforrásaink az elszennyeződés, a népesség átstrukturálódása, az éghajlat változása miatt válnak korlátozottan használhatóvá.
A legkellemetlenebb változás azonban a fosszilis erőforrások fogyatkozásával függ össze. Nyilvánvaló, hogy ezek a források végesek, ugyanakkor a gyarapodó népesség és a növekvő igények több erőforrást követelnének.
Teljesen egyértelmű, hogy a jelenleg felhasznált energiamennyiség nélkül a megszokott társadalmi és gazdasági berendezkedés nem üzemeltethető. Csak a közlekedés és a szállítás a kitermelt kőolaj 58 százalékát emészti fel, és 96 százalékban ettől az erőforrástól függ. Hasonló a helyzet az élelmezés, a háztartások üzemeltetése és az ipar fenntartása terén is. Ez a rendkívül karbon- és energiafüggő, túlnövekedett szerkezet nem fenntartható, ezért sürgős átalakításra szorul. Amennyiben a társadalom az energiaintenzitást fenn kívánja tartani, a fosszi­lis erőforrásokat megújulóakkal kell pótolnia. Figyelembe véve a környezetet ért eddigi károsodásokat, a helyettesítéshez szükséges időtartamot, az éghajlatváltozás jelentette egyre komolyabb fenyegetést, a cselekvés nem halasztható tovább.