Túlbillentünk december derekán, az advent felén. Nagyhéten a konyhákban felgyorsul az élet, a lélek talán lelassul. Egyfajta békességnek kellene már beborítania az emberi érzéseket, hisz nincsen ember e tájon, akit megállóra, pillanatnyi pihenőre ne kötelezne a kereszténység legnagyobb ünnepe: a Megváltó születésnapja. Beköltözött-e az ön lelkébe a decemberi várakozás érzése, küszöbnek számít-e az ön lelkében az évezred második évtizedének első esztendeje? — tettük fel a kérdést a sepsiszéki Alvégen, Illyefalván és Sepsiszentkirályban.
Fodor Imre illyefalvi polgármester: Lehetetlen, hogy ne hassa át az ember lelkét az adventi hangulat. Most jövök az ökumenikus egyházi kórus próbájáról, hagyományos évi karácsonyi koncertünkre készülünk, amit mind a katolikus, mind a református templomokban megtartunk. Nincs, ahogyan ne tudjak ráhangolódni a karácsonyi ünnepkör hangulatára, üzenetére. Pozitívan tekintek 2011 elé. Realista emberként mindig várok, mindig egyfajta adventben vagyok. Hiszem azt, hogy fokozatosan megváltozik majd a község arculata, és az a munka, amit az elmúlt két évben elvégeztünk, 2011-ben gyümölcsöket fog teremni.
Kiss Áron panziótulajdonos: Tapasztalom lelkileg a karácsony közeledtét, de ez a székely embernél a család ünnepe. Itthon akarom tölteni, nem várok vendéget. Inkább a bensőséges hangulatú két-három ünnepnapot. Jobbat várok az új esztendőtől. Bizakodó ember vagyok. Egy jobb politikai változás reményében élek. Hiszek abban, hogy a székelymagyarság képviseletében van annyi bölcsesség, hogy le tud ülni egy asztalhoz, és megvédi érdekeinket.
Nagy Orsolya óvónő: Advent kezdetétől plántálom a közeledő karácsony érzését kis óvodásaimba. Verseket-énekeket tanulunk, díszeket, süteményt, ünnepi üdvözlőlapot készítünk. Az adventi koszorúnkon közösen gyújtunk meg egy gyertyát. Lehúznak a fizetésünkből, de ez nem jogosít fel arra, hogy ne végezzük lelkiismeretesen pedagógusi munkákat. Én a szakmámat hivatásnak tekintem, és reménnyel nézek 2011 elébe.
T. Adorjáni Levente unitárius lelkész: Mint lelkész változatlan lelki bensőséggel élem meg a karácsonyt. Így készülök ünnepi szószéki szolgálatomra mind itthon, mind a hozzánk tartozó botfalusi társegyházközségben. Személy szerint nagy reményekkel tekintek a jövő esztendő felé, hisz felkerültünk a restaurálásra váró műemlék templomok lajstromára, s talán megkezdhetjük templomunk főjavítását.
Vida Zoltán kisgazda: A szűkösebben és munkával élő embernek is van karácsonya, karácsonyi öröme. Három fejőstehén és öt juh gazdája vagyok, öreg édesanyámmal élek. Harangozó vagyok az unitárius egyháznál. Lelki érzésemet az ünnepi úrvacsorával fogom megpecsételni. Hogy mit hozhat majd 2011? Sajnos, nem lehet tudni. Az ilyen ember, mint én, jót nem tud remélni, mert egyre nőnek a föld megmunkálási árai.
Bakó Zoltán vállalkozó: Nincs olyan területe a munkának, így nálunk, az élelmiszeriparban sem, ahol karácsony ünnepe ne jelentene lelki pihenőt, még akkor is, ha a technológiai folyamat a folytonosságot követeli. Van advent, lesz nálunk is karácsonyi megálló szerre, mind a húsz dolgozó számára. Ami a jövő évet illeti, a tejiparban eléggé szűkösek és bizonytalanok a kilátások. A válság miatt a gazdák egyre mondanak le a tejelő jószágról, és ez a jelenség begyűrűzik mihozzánk. Érezve ezt, már léptünk. Beindítottunk egy új termékvonalat, fagyasztott desszerteket készítünk, amivel ellensúlyozni szeretnénk a nyersanyag beszerzése terén tapasztalható ingadozást. Derűlátóak vagyunk, mert egy dolgot tudunk: akarunk valamit!
