Míg a magyar nyelvterület nagy részén a betlehemes játéknak minősült, és előadói is annak érezték, Székelyföldön megmaradt szertartásos jellege, és jellemzően felnőtt férfiak adták elő. E közös ismérvekre alapozva Bálint Sándor úgy vélte, hogy ezeknek "közös forrásuk valamely, sajnos, ránk nem maradt csíksomlyai barokk karácsonyi vagy úrnapi misztériumjáték".
Kovásznai betlehemesek
A szertartásosság nem pusztán a szövegből adódott. A szereplőknek az advent időszakában kerülniük kellett a kocsmákat, nem szabadott a lányos házakat látogatniuk, az utcákon néma csendben kellett járniuk. Alakításuk tehát tiszta életet, mérsékletességet, önuralmat feltételezett.
Míg e dramatizált karácsonyi játékot többnyire a római katolikus lakosság éltette az egész magyar nyelvterületen, Háromszéken a protestáns többségű falvakban is felleljük ennek változatait.
Balázs Márton, Háromszék néprajzának egyik első összegzője a 20. század legelején, 1901—1902-ben tíz betlehemes játékot tudott összegyűjteni, éspedig kettőt Kézdiszentlélekről, hármat Kovásznáról, egyet Vajnafalváról, egyet Torjáról, kettőt Kézdivásárhelyről és egyet Kézdisárfalváról. E felsorolásból látható, hogy az általa 1942-ben megjelentetett játékok jelentős hányadát a protestáns többségű Orbaiszék szolgáltatta. Makkai Endre és Nagy Ödön a téli néphagyományokról szóló erdélyi áttekintésükben zabolai betlehemes játékot publikáltak.
Zabolai betlehemesek
A Székely Nemzeti Múzeum fotó- és üvegnegatívtárába több betlehemes fotó került be. Kovásznán Roediger Lajos az 1912-es betlehemezést próbálta vizuális eszközökkel is dokumentálni. Az általa készített két, majdnem egyforma üveglemezről felismerhető, hogy ekkor a betlehemezést már a fiatal gyermekek gyakorolták. Játékuk helyszínét szalmával díszítették fel, amely azért is figyelemre méltó, mivel a karácsonyi szalmának mágikus gyógyító, termékenységvarázsló használata sok vidéken dokumentálható volt. A tizenegy szereplő közt felismerhető Mária, Szent József, a két angyal, két katona, a király, három pásztor és a földön heverő hammas vagy negyedik pásztor alakja. Mivel Kovászna vajnafalvi részében a juhászat a románság foglalkozása volt, természetes állapotnak tekinthető, hogy a pásztorok román viseletet öltöttek magukra.
A harmincas években Mikes Hanna a Zabolán készült betlehemes fotóiból ajándékozott egy egész sorozatot múzeumunknak. A harmincas évek zabolai betlehemezői archaikusabb viseletben voltak, mint a kovásznaiak: a pásztorok hatalmas bundában, lábukon bocskorral, hosszú szakállas maszkban láthatók, kezükben zörgőkkel ellátott, faragott pásztorbotot tartanak. Szent Józsefet zsidós viseletben, kalappal és hosszú szakállal jelenítették meg. A katonák elmaradhatatlan eszköze a hosszú kard volt. Az újabb állapotot csupán az jelzi, hogy mind Mária, mind pedig a két angyal szerepét lányok játszották már.
A ránk maradt archív fotóanyag csupán az orbaiszéki betlehemezést örökíti meg. A képeket azzal a reménységgel közöljük, hogy ezek ismeretében könnyebben rekonstruálhatóvá, betaníthatóvá válik a kovásznai és zabolai betlehemes játék.
Szőcsné Gazda Enikő
