Egyik legnagyobb, sokak számára legkedveltebb keresztény ünnepünk, a karácsony, Jézus születésének ünnepe közeledtével erdélyi történelmi magyar egyházaink vezetői szóltak a híveikhez.
Amikor az őskeresztény korban úgy döntöttek, hogy december hónap utolsó napjaiban ünnepeljük Jézus születését, jó időpontot választottak — szögezi le Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök. Az adventi időszakban tapasztalhatjuk, hogy egyre hosszabbak az éjszakák, a nappali világosság rövidülése miatt az emberek hamarabb térhetnek nyugovóra. A külső sötétség növekedése miatt arra kényszerül az isteni teremtmény, hogy önmagába fordulva felfedezze a benne levő világosságot, az isteni fényt. Régmúlt idők közösségében az egyén a családban egymás történeteinek meghallgatásával, közös énekléssel töltötte a hosszú estéket, és rá tudta irányítani figyelmét arra, hogy megkeresse lelkében a belső világosságot. Megtalálta az alkalmat, hogy magába szálljon, tudott önvizsgálatot tartani, hogy meglássa a szívében égő szeretetlángot, és úgy készüljön az ünnepre.
Az ünnepek azért vannak, hogy megtapasztaljuk a lét fizikai valósága mellett a szellemit is. Istenhez mindig lehet imádkozni, de ünnepkor könnyebb a találkozás. Ilyenkor közelebb kerül egymáshoz az Ég és a Föld. Az ünnep lényege az átélés, az újraélés. Így indul be a megtisztulás folyamata. Karácsony ünnepén fejünket fel kell emelnünk, és meg kell látnunk a csillagot, mely otthonunk felé vezet — írja az unitárius egyházfő. Igazán naggyá nőni, Isten gyermekévé lenni csak embertestvérek közösségében, a családban lehet. Itt lehet igazi karácsonyt ünnepelni, egymás mellett, karácsonyi dalokat énekelve, szeretetben ölelkezni. Megtapasztalni, hogy nem vagyunk árvák, magunkra hagyottak. Karácsony ünnepén azért imádkozunk, hogy Isten segítsen megtartani családjainkat, testvéreinket, embertársainkat mint a nagycsalád tagjait.
Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke körlevelében hivatkozva arra, hogy advent első vasárnapjától a pasztorális terv alapján a kommunió, azaz a közösség évét tartják, Szent Jánost idézi: ,,Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást." Ebben a tanításban minden benne foglaltatik: kereszténynek lenni szeretetközösséget jelent, ahol Isten iránti szeretetből az egyházközség tagjai figyelnek egymásra.
A magyar református egyházak másfél évvel ezelőtt létrejött egységükhöz híven közös pásztorlevelet küldtek. Ezt az Erdélyi Református Egyházkerület vezetői, Pap Géza püspök és Geréb Péter főgondnok mellett aláírták a királyhágó-melléki, kárpátaljai, szlovákiai, szerbiai, szlovéniai és az összes magyarországi egyházkerület vezetői. Karácsonykor Isten örök szeretete öltött testet Jézus Krisztusban — írják. — Jézus Krisztus azért jött, hogy kiterjessze Isten szeretetét a bűnben veszteglő emberre. Karácsony örömhíre egyértelmű és világos: Isten azért jött, hogy ami az ember miatt elveszett és reménytelen, azt ő isteni hatalmával megújítsa. A beteljesedett várakozás, a világosságra fordult sötétség, a nagy bánatra támadt öröm, az elveszésből megmentő kegyelem árasszon szívünkbe ugyanolyan indulatot, mint volt Krisztusunkban, hogy egymás terhét hordozva töltsük be Isten szent életrendjét. A református egyházfők Isten megsegítő kegyelmét és Szentlelke vezetését kérik, hogy a következő esztendőben is hálával, hűséggel, alázattal, másokat hozzá vezetve szolgálhassuk őt.
