A magvak a növények szaporodását szolgálják. Három fő alkotórészük: a csíra, a tartalék táplálóanyag és a maghéj. Bizonyos növényfajok magvain ezenkívül pelyvalevél is található.
A magvak általános jellemzője a jó emészthetőség — amely meghaladja a 80 százalékot — és az alacsony nyersrosttartalom. Legnagyobb mennyiségben keményítő található bennük. Nyersfehérje-tartalmuk 6—13 százalék között változik, tehát ebből a szempontból csak közepes értékűek, a nyers zsír 2—5 százalékot tesz ki. A gabonamagvakban sok foszfor található, a csíra pedig E-vitaminban gazdag.
A kukorica talán a legnagyobb mennyiségben használt abraktakarmány. Takarmányozási értékét magas energiatartalma adja, ami annak köszönhető, hogy 60 százalék körüli keményítőt és közel 4 százalék nyers zsírt tartalmaz. A fehérjetartalom csak 7—9, hibridtől függően, és a lényeges aminosavak (lizin, triptofán) kis mennyiségben találhatóak meg benne. A kukoricában található festékanyagok (pl. a zeaxantin) sárga színt adnak a szárnyasok bőrének, és színezik a tojás sárgáját is. A kukorica a kész tápok egyik fő alkotója, legtöbbször a legnagyobb részarányt képezi. A nagy energiatartalom miatt ezt az arányt néha csökkenteni kell. Célszerű például a 60—70 kilós hízósertések takarmányozásában a túlságos elzsírosodás megelőzése érdekében mérsékelni, akárcsak a vegyes hasznosítású tyúkfajták jércéi esetében. A teheneknél a túl nagy kukoricaadag lágyítja a tejzsírt és ezáltal a vajat is. A lovak abrakadagjában is ez a teendő, ha azok túl jó kondícióban vannak. A kukoricafajta kiválasztásánál vigyázni kell, hogy a koraérő fajtákból válasszunk, ezek jobb vízleadásúak, és így megelőzhetjük a mérgező toxinokat termelő penészgombák (Fuzarium-, Aspergillus-, Penicillium-fajok) támadását. A Fuzárium a nagy nedvességtartalom miatt már a szántóföldön szennyezi a kukoricát, és általában a gabonafajtákat. Az utóbbi két faj viszont a raktározás idején termel toxinokat.
A búzát elsősorban emberi fogyasztásra termesztették. Mára már elterjedtek a takarmányozás céljára nemesített fajták is. Ezek az étkezési búzánál alacsonyabb sikértartalmúak. A fehérjetartalom a legmagasabb a gabonamagvak közül (a szárazanyag 14—15 százaléka), de az alacsony lényeges aminosav-tartalom miatt csak közepes fehérjeértékűnek tekinthető. Gazdasági állataink a búzát szívesen fogyasztják. A tyúkok szemestakarmányként valamennyi gabonamag közül a búzát fogyasztják legszívesebben. Amikor a hízósertések abrakjában a kukorica nagy részét búzával helyettesítjük, a vágott áru minősége is jobb lesz: csökken a zsírtartalom, a szalonna pedig fehérebb és keményebb állományú. A búza keményítője hajlamos a csirizesedésre, ezért ne daráljuk lisztfinomságúra.
Az árpát pelyvalevelek is borítják, ezért nyersrosttartalma is nagyobb, mint a többi gabona magváé. Takarmányozás céljára mind az őszi, mind a tavaszi árpát használjuk. Fehérjetartalma a kukorica és a búza közötti. Gazdasági állataink szívesen fogyasztják. A háziszárnyasok, a többi állatfajhoz viszonyítva, gyengébben emésztik meg az árpa szerves anyagait. Ez azzal magyarázható, hogy az árpa olyan cukrot tartalmaz (betaglükán), amely nagy vízmegkötő és duzzadóképességénél fogva megnöveli a béltartalom viszkozitását, és ezzel akadályozza a többi táplálóanyag felszívódását. A glükánra elsősorban a fiatal állatok, csibék érzékenyebbek. A sertésekkel etetve csökkenti a fehér hús mennyiségét, vékonyabbá, keményebbé és világosabbá teszi a szalonnát. Teheneknél a vajat is keményíti. A munkalovaknál az árpát használhatjuk a zab helyett, szívesen fogyasztják.
A zabot ugyancsak pelyvalevelek borítják, ennek is magasabb a nyersrosttartalma, 10—12 százalék körüli. Ez ugyanakkor csökkenti az emészthetőségét is. A fehérjetartalom 10—11 százalék, a zsírtartalom eléri a 4—5 százalékot. Jó eredménnyel etethető az emésztőszervi megbetegedésben szenvedő állatokkal. Nagyon kedvezően hat a tápanyagforgalomra, ezért lovakkal és a tenyészhímekkel etetjük leginkább. De minden faj szívesen fogyasztja. A nagy rosttartalom miatt a szárnyasok takarmányozásában csak mértékkel használjuk.
Rozsot csak kisebb mennyiségben használunk a takarmányozásban. Értéke kisebb, mint a többi gabonáé, mert az árpához hasonlóan olyan cukrokat (főleg pentozánokat) tartalmaz, amelyek gátolják a többi táplálóanyag felszívódását. Eredményesen használható a sertéshizlalásban, javítja a szalonna minőségét. Arra kell ügyelni, hogy részaránya ne haladja meg a harminc százalékot, ellenkező esetben, kesernyés íze miatt, csökkenhet az abrakfogyasztás. Kedvezően hat az ivari életre, ezért ajánlatos a tenyészhímek abrakadagjában. A rozs keményítője hajlamos a csirizesedésre, ezért nem ajánlott túl finomra őrölni.
A tritikále a búza és a rozs keresztezésének eredménye. A gyenge, savasabb talajokon helyettesítheti a búzát. Takarmányozási értéke 10 százalékkal alacsonyabb, mint a többi gabonafajé. A takarmányozásban a rozshoz hasonlóan használható.
