A húsmarhatenyésztés és -tartás célja a szükséges mennyiségű és minőségű vágómarha és marhahús gazdaságos megtermelése és piacra juttatása.
A marhahúsfogyasztás, így a szükséglet is, országonként különböző. A marhahústermelésben a kettős (szimentál típusú) és a tejhasznosítású fajták meghatározó arányt képviselnek, de a kimondottan húshasznú fajták aránya egyre nagyobb szerepet kap a marhahúsellátásban.A tehenenkénti átlagos tejtermelés növekedésével a tejhasznú tehenek létszáma csökkenő, így ezek hústermelése is kevesebb. A legtöbb országban ezt a kiesést a húshasznú fajták létszámának növelésével próbálják pótolni. Ez a húsmarhatenyésztés jelentőségét növeli, így az ágazat olyan európai országokban is fellendülésnek indult, ahol ennek nincs hagyománya, másutt pedig jelentős nagyságrendet ér el. Az Egyesült Államokban az összes tehén 77 százaléka, Franciaországban, Nagy-Britanniában pedig az állomány 30—40 százaléka hústípusú.
Nálunk az utóbbi években csak Fogaras és Temesvár környékén létesítettek Limousine és Aberdeen húsfajtájú telepeket, csak elvétve láthatunk tiszta fajtájú vagy keresztezésből származó egyedeket, jóllehet Háromszék természeti adottságai több ezer húshasznú tehén és szaporulata eltartását is lehetővé tenné. Az ágazat fejlesztési lehetőségét támasztja alá az is, hogy aránylag sok kihasználatlan területtel — megyénkben közel 55 000 hektár legelő található — és épülettel rendelkezünk, ami az állatok elhelyezését szolgálhatná. A húsmarhatartás fejlesztése mellett szól a nemzetközi húspiac tendenciája is. Szűkebb szomszédságunkban az unió piacára jelenleg a marhahúshiány jellemző, ami évenként megközelíti a 200 000 tonnát, és a helyzet előreláthatólag hasonló marad akár 2015-ig. A fejlesztést igazolta a baromfipiac madárinfluenza-pánik miatti, néhány évvel ezelőtti összeomlása is. Az olcsóbb baromfihús ugyanis a marhahúsnak világszerte konkurense volt. Az utóbbi évek ismert állat-egészségügyi problémája, a szarvasmarhák szivacsos agyhártyagyulladása (BSE) és a jelentkező kéknyelvűség viszont, főleg az unió országaiban az exportkorlátozások miatt, a marhahúsfogyasztás csökkenéséhez vezetett. Szerencsére nálunk e betegségek nem jelentkeztek, és így az unió piacán való értékesítésnek nincs akadálya. A húsmarhaágazat fejlesztésének környezet-, tájvédelmi és gyephasznosítási, munkaerő-foglalkoztatási, exportbevételi szempontból célunkká kellene válnia a közeljövőben.
