Testvérem, barátom, apám, voltál-e már siralomházban? Voltál-e már olyan helyzetben, hogy kihirdették számodra a végleges ítéletet, az irgalmatlan halált, a fejvesztést, a kötél általi ,,felemelkedést" vagy ,,kegyelemből" a golyó általi halált?
Írtál-e már búcsúlevelet hideg börtönfalak között, egy kőasztalnál ülve, szeretteidre, feleségedre, gyermekedre, szerető édesanyádra, jóapádra gondolva, reszkető, remegő kézzel sercegtetve, tinta és kalamáris hiányában véredbe mártott, magad készítette tollal?
Jajdult-e fel szíved az elveszett szabadságért, az eltiport hazádért, a vérbe fojtott szent és igaz Eszméért?
Szorult-e már el a torkod, érezted-e a szorítást a szívedben, amikor tudomásul kellett venned, hogy minden elveszett, hogy hiába volt a sok lelkesítő, fényes győzelem mámora, hogy Segesvárnál hiába harcoltál Bem apóddal az élen, oroszlánként, a Szent Szabadság Eszméjéért, a cári túlerővel szemben mit sem ért a hősiesség, és el kellett folyjon drága véred? Hogy a fehéregyházi csatatéren esett el a fiad, ,,Mon fils", hogy egy kozák lándzsájától átdöfött szívvel meghalt a szabadság? Hogy beteljesedett a költői látomás: ,,Ott essem el én, a harc mezején…"
Borult-e már el az agyad Világosnál, amikor Görgey Artúr táborszernagy a cári seregek vezérkara előtt letette, letétette a fegyvert, kapitulálnia kellett a te nevedben is, hogy ,,mentse", ami még menthető, a te nyomorult életedet is?
Dőltél-e már akkor kardodba, lőtted-e fejbe magad a még kezedben lévő mordályoddal, mielőtt átadtad volna oly sok győzelemben diadalt arató, ellenséget nem kímélő fegyveredet, zászlaidat, szabadságszimbólumaidat?
Harangoztál-e már ágyúharanggal a kökösi hídon, a Tömösi-szorosban, Ojtoznál vagy Szeben bevételénél, vagy szűkebb hazád, a Székelyföld megvédésekor, Háromszék önvédelmi harcaiban? Tépte-e már szét ifjú testedet rettenetes, ellenséges ágyúgolyó?
Voltál-e már Olmütz vagy Arad börtöneiben, azok siralomházaiban, várva az elkerülhetetlen végzetedet, a kivégzésedet?
Ott vagy-e, kedves szabadságot élvező, szabadságszerető honfitársam, az aradi Tizenhárom között, a Tizennégy, a húsz, a harminc, a száz… a sok ezer között, aki életét áldozta a te szabadságodért is?
Legalább lélekben most, e szomorú emlékű, gyászos október 6-i napon ott vagy-e kezedben egy szál virággal, egy szál gyertyalánggal megemlékezni ― emlékezni, és nem felejteni ― a vértanúinkról, hősi halottainkról, ,,kik érted haltak, szent világszabadság"?
