Minden bizonnyal megteszi a számbavételt a város, a megye vezetősége. Mi maradjunk most a képzőművészek műhelyében, ecsetek, vésők közelében. December elején a műkedvelő képzőművészek munkáit állította ki a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Műve­lődési Ház egy ünnepi tárlaton.
Nálam a műkedvelő jelzőhöz azonnal és elsősorban a művészet kedvelője, a művészet művelője kapcsolódik. Első hallásra nem arra gondolok, hogy valaki kedveli a művészetek valamelyikét, hanem arra, hogy műveli azt.
Közhely, hogy nem az iskolák, főiskolák, egyetemek elvégzése teszi a művészt, a költőt, a filozófust, hanem a veleszületett tehetség és annak kiművelése. Csontváry Kosztka Tivadar — például — gyógyszerész volt, ám valami égi jelenés szökött belé, festeni kezdett, és a meggyőző és meggyőződéses alkotás, a sok munka meg mű megélte, hogy utolérte a világhírnév...
Az 1950-es években a Szovjetunióban, Moszkvában létesítettek amolyan szocialista-realista írói egyetemet. Onnan egyetlen író sem került ki...
Eligazítást nem tudunk adni, azt megadják megyénkben is a tapasztalt, hivatásos művészek.
A nehezén legyünk túl itt azzal, hogy a másolástól eltanácsoljuk a műkedvelőket. Ha nem a művész maga éli meg a témát, hanem fényképről, más alkotásról másol magának, abban köszönet nincs, nem is lehet. Az alkotás, a teremtés nem tűri az utánérzést. Van ezen a tárlaton is gyermeteg, didaktikus alkotás, hát akkor jegyezzük meg azt is figyelmeztetésként, hogy a néző, a gyönyörködni tudó és akaró, a vásárló hamar átsiklik ezek fölött.
Ezen a tárlaton, másutt is — vannak műfaji átcsapások, a festés pl. meg a textília ötvözete Gyimesi Nagy Andrásnál. Új műfaj alakul? Lehet. Elismeréssel szólhatunk egy teljes képzőművész családról is: Popovici Éva, Zoltán Sándor, Nagy József Etele, Zoltán Anna Marie a kerámia, a díszítő művek, a faragás, a gyöngyök készítésében kelt örömélményt a szemlélőben. Fadgyas Tibort az olaj meg a szélsőséges elvonatkoztatás foglalkoztatja. Kényes terület, de otthon van ott. Szemet gyönyörködtető Puskás Sándor színe-világa akvarellben. És ,,azon a tájon" alkot Para Mária is. És nem felejtem Tese Terézia Hajnal a lápon című művét sem.
Itt hadd jegyezzem meg: jelenségként tartjuk számon, hogy ezek a művészetkedvelők és -művelők egyszerűen nem adnak nevet, címet műveiknek. Helytelen. Amit megnevezünk, az van, és hogyan tartja észben a néző, a tulajdonos a névtelen művet?...
Szász Vasilica mellett Gál István nyugtat meg színeivel, tájképeivel. Ugyanebben a műfajban jeleskedik Fábián Gizella is. Jelen van Földes Mária, Tamás Erika. Szentpály-Kovács István valami okból angol nyelven ír eligazítót (?), valamit a munkái alá. Kovács Csaba Gábor, Virág Mária Krisztina is jelen az ünnepi tárlaton a képzőművészet éve alkalmából, illetve annak záró tárlatán. Cotoaru Aranka görög mintás tárgyakat készített. Jelen van Gyenge Gabriella idén is, szőttes (gyapjú) faliszőnyegei újból és újból vonzzák a nézőt, akár Gaál Margit nemezből készített munkái: remekül sikerülnek rendre-szerre.
Csak növekedjék önbizalmukkal együtt a sikerélményük is!