Lehet-e, szabad-e felejteni?

2010. december 30., csütörtök, Nyílttér

1989 decemberében a fiam Szebenben volt katona. Disznó­vá­gásra vártuk, 18-án érkezett haza, Szilágylellére. Még szerencse, hogy elengedték. Egész nap az apjával pusmogtak, politizáltak, oda sem mertem figyelni...

Másnap utazott vissza, elkísértem. Alkalmira vártunk, fel is vett egy román úriember. Hivatalos hangnemben kérdezgette, tudja-e, mi történt Temesváron, hány napra engedték stb. A fiam azonnal tudta, hogy kivel beszél. Jól beszélt, nem mondott semmit... Én csak csupa érzés voltam, mert akkor már rebesgették a faluban, hogy Tőkés Lászlót a szomszédos Menyőre hurcolták, és a temesvári eseményekről is keringtek a hírek. Csupán 15 perces volt az út Szilágy­csehig, megkönnyebbülve szálltunk ki. Másnap megtudtuk, hogy valóban ki volt a sofőr, a Rém, akinek arcát addig sohasem láttam, de a férjem igen sokszor. A mi körzetünk szekus főhadnagya volt, tartótiszt, aki a 80-as évektől kezdve megkeserítette az életünket.
És én, az anya, visszaengedtem a gyermekemet Szebenbe, a Pokol­ba... Az anyák tehetetlenek, ha nagyobb Hatalmak parancsolnak... Az anyák csak éreznek és félnek...
Aztán felgyorsultak az események, minket is sodortak. 22-én megindult a zarándoklat Menyőbe — napokon keresztül vonultunk, mint a székelyek Csíksomlyóra. Mi először 23-án mentünk át az erdőn gyalog, de sokan szekérrel is, szinte a fél falu ott volt, épp akkor érkezett a Pano­ráma forgatócsoportja is. Hemzseg­nek a katonák az utcán, a templom és parókia körbevéve reflektorokkal. Chrudi­nák Alajos — az arcunkról sugárzó öröm és félelem keverékét látva — biztató szavakkal szól hozzánk. Nem részletezem, azt a különkiadást mindenki látta. Tavaly, a huszadik évfordulón újra vetítették az MTV-n.
Az istentisztelet előtt megkértem Tőkés László tiszteletes urat, imádkozzon a katonákért: az én fiam is Szebenben van, semmit sem tudunk róla. És úgy imádkozik, ahogyan csak egy szabadító mer és tud. Peregtek a könnyeim, de még napokig nem tudtunk meg semmit. Az aggodalomtól már nem is dolgoztam, csak elképzeltem, mit tesz most a többi édesanya. És tudtam és éreztem. Amit én.
Mindenki mást elsodortak az események, az emberek az utcán voltak, s míg dúlt a harc, dübörögtek a tankok, mi, anyák mélyen magunkba szállva semmit sem tettünk, csak vártunk. Vártuk, hogy mégis hazajön majd a gyermek, élve, egészségesen... Semmi másra gondolni sem mertünk. Csak ültünk, vagy inkább oda voltunk szögezve, mint Jézus a keresztre, a tévé, rádió elé, vagy eldőltünk félájultan, és szívszorongva hallgattuk a híreket, és semmi sem volt fontos az égvilágon, csak az, hogy él-e a fiú, minden anyának a legszentebb sajátja...
Így, készületlenül ért a karácsony, a szomszédok hoztak süteményt. Az édesapa még előző nap éjjelén elindult Szebenbe, elmegy megkeresni a fiát, pedig ott lőnek még. Az utcák tele vérrel, minden pár méterre igazoltatás, de megtalálja a kaszárnyában a gyerekeinket. A román katonatársak az átélt borzalom után úgy ölelik át az első édesapát, mint a sajátjukat. Mindnyájan levelet írnak a szüleiknek, amelyeket aztán Brassó­ban dob postaládába, hogy a többi szülő is életjelt kapjon...
A mi fiunk karácsonykor telefonált haza. Soha életemben olyan boldog nem voltam, mint azon a szentestén.
Remélem, minden szülő, nagyszülő mesél a múltról — ehhez csak egy kis akarat kell, és annak a tudata, hogy az egy-egy emlékképpel megajándékozott gyermekei, unokái sokkal maradandóbb tudáshoz jutnak így, mint ha csak száraz történelmi tényként tanulnak valami keveset a történtekről. Utódainknak joguk és kötelességük megismerni az elődeik által átélt valóságot.

Para Olga

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 511
szavazógép
2010-12-30: Közélet - :

Tízéves a Sapientia (Beszélgetés Kató Béla kuratóriumi elnökkel)

Alapkőletételre került sor nemrég Kolozsváron a Tordai úti telken, új kampusza építéséhez látott hozzá a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, melyet tíz évvel korábban kapott az erdélyi magyarság az anyaállamot akkor igazgató jobboldali kormány jóvoltából.
2010-12-30: Nyílttér - :

Az utca hangja

VIRÁG HAJNAL, Sepsiszentgyörgy. Karácsony előtt történt a következő eset. A szépen kivilágított Szent György téren sétáltunk hazafelé kislányommal, a csikorgó hidegben szívet melengető hegedűszó hallatszott. Két fiatal fiú játszott az áruház sarkánál, a lábuk előtt heverő hegedűtokban néhány egylejest borzolt a szél. Mi is betettünk egyet, megérdemelték.