Nem is hó hull,
csak a csöppnyi kölyök-szelek
patyolat-szép ingecskében
játszanak a város felett.
Meg-megbillentik a Holdat,
s ilyenkor a kerek dombra
göndör-pöndör sapka hull,
a fákra bunda,
hulldogál a hűlt kertekre,
pöckös-piros cserepekre,
csarnokra, boltra,
didergő-kék villanydrótra,
s mondom én:
tőle gyúl ki mától kezdve
fehéren a neonfény.
De hó az nem hull.
S ha áll is már vékony,
hegyes murokorrú hóemberként Áron —,
csak azért, hogy legyen bár egy
engedékeny, olvadékony
felnőtt is a láthatáron.
