A vásárlási láz olyan betegség, amely tavasszal, húsvét táján és tél elején, főleg decemberben tör rá az emberekre.
Lehetséges, hogy az időjárással, Mikulás- vagy angyaljárással függ össze, mert általában olyankor és úgy terjed, akár az influenza. Bár néha máskor is felüti a fejét. Míg az influenzára a patikák nyújtanak gyógyszert, addig a vásárlási lázcsillapítókat a szupermarketekben vagy a különféle üzletekben árusítják. Ezek a betegek gyógyulása érdekében éjt nappallá téve, ha kell, hosszabbított nyitva tartással működnek, hogy mindenki hatásosan csillapíthassa vásárlási lázát. Tapasztalatból tudom és látom, hogy a kór főleg a gyengébbik nemet támadja.
Nálunk is néha e betegség kitör a feleségemen. Ilyenkor súlyos vásárolhatnékság ütközik ki rajta. De érdekes módon a betegség tünetei és szövődményei rajtam is mutatkoznak. Bár ő kapja el a kórt, ilyenkor a hideg engem már előre ráz.
Egy rossz szót nem szólhatok, mert a vásárlási láz következményeként a megvásárolt javakban egyformán részesülünk mindketten. Ha a vásárlási lázban a vásárlási kényszer miatt a feleségem vesz magának valamit, én is kapok ahhoz hasonló dolgot. Ha például ő egy pár csizmát vesz magának, én szintén lábravalót kapok. Például egy pár zoknit. Ha ő egy nadrágot vesz magának, rólam sem feledkezik meg, és kapok egy alsógatyát. Ő vesz egy táskát, én kapok egy pénztárcát. Ő egy blúzt, én egy nyakkendőt. Ő ezüstróka sapkát, én szalmakalapot. És így tovább.
De ilyenkor nem csak magunknak vásárol(unk). Ugyanis viszonozni kell azokat az ajándékokat, amelyeket olyanoktól kapunk, akikre szintén rátört a vásárlási láz, és a kényszer miatt túl sokat vásárolnak, nincs amit kezdeniük vele, ezért nekünk ajándékozzák. És a feleségem szerint mi mindig többet kapunk, mint amennyit adunk, mert én egy fukar alak vagyok, és sajnálom a pénzt kiadni olyasmire, aminek senki soha hasznát nem veszi.
A betegség tünetei közé tartozik az is, hogy a nők, akár kéretlenül is, sűrű magyarázatokat fűznek a hasznavehetetlen dolgok megvásárlásához. Ilyeneket mondanak, hogy: Nem volt egy rongyom, amit felvegyek. Fordul ki a cipő a lábamból. Már évek óta ebben a régiben járok. Megvettem, mert: a régi kiment divatból, mert olcsó volt, mert már rég vágyom rá, mert már rég kinéztem magamnak. Vagy: Ennyit csak megérdemlek, már mindenkinek van, csak nekem nincs. Aztán: Jól illik a... (itt tetszés szerint behelyettesíthető) a ruhámhoz, a táskámhoz, a cipőmhöz.
Amikor a betegség a csúcsára ér, és már teljesen elhatalmasodik nejemen, akkor szokott elfogyni a betegség kezeléséhez szükséges pénz. De ezen is tud ő segíteni. Például, ha a tavaszi vásárlási láz tombol, zálogba adja bundámat, mert — ugyebár — nyáron úgysem fogok bundát viselni. Ha nem tudnánk kiváltani, az sem baj, mert lehet, a jövő télre nem is kell, hiszen itt a globális felmelegedés.
Aztán a téli ünnepek előtt például a gyűrűmet lehet beadni. Akkor sincs nagy baj, ha nem tudjuk kiváltani, mert egy hónapig még tiszta ingyen tartják. És ha nem sikerül ezután sem kiváltani, úgy sincs nagy baj, mert jó ára van az aranynak.
Amilyen erős járványok voltak idén is, lehetséges, hogy jövőre már nem lesz, mit a zaciba adnunk, de a vásárlási láz kezelésére csak lesz lehetőség. Például kölcsönt tudunk szerezni. Valamelyik banktól felveszünk egy jó nagy summát. Egyébről sem hallani mostanság, hogy milyen sok bank mond csődöt világszerte. No, én egy ilyen bankot nézek ki. Felveszek egy nagy összeget, és várom, hogy bebukjon a bank. Mivel mostanában sokan nem tudják törleszteni felvett hitelüket, és én sem fogom, a bank csődöt fog mondani, bezár, szélnek ereszti alkalmazottjait. Így egyszerűen nem lesz, aki felhajtsa az adósságot.
Az igaz, a lakás be van táblázva, és ha nem talál becsődölni a bank, akkor elvehetik. Ezért biztos, ami biztos, kinéztem egy jó szélvédett helyett a kuka mellett, ahol meghúzódhatunk, ha kilakoltatnak. Azt mondja a feleségem: fő az egészség, mások is vagyonokat költenek az egészségük érdekében.
Én sem sajnálhatom a pénzt a vásárlási lázból való kikúrálás finanszírozására.