Szilveszterkor vagy január elsején nagy fogadalmakat szoktunk tenni. Ezek olyan vállalások, amelyeket senki, soha nem tart(unk) be, de megfogadásuk pillanatában nagyon jól hangzanak.
A statisztikák szerint a fogadkozások tekintetében első helyen áll annak elhatározása, hogy elhagyjuk a cigarettát, és többet nem iszunk. Ez jó mind a családi kasszának, mind az egészségnek. Ehhez kapcsolódik még, hogy csak egészséges ételeket eszünk, nem mindenféle gyorsétkeket meg szalmapityókát. A kormány is megpróbál a maga módján besegíteni, hogy elmenjen a kedve a jó népnek mindezektől a jó, de erősen egészségtelen dolgoktól. Most például ismét növeli e káros szenvedélyek költségeit. Ugyanis január egytől például 3,5 százalékkal nőtt a cigaretta jövedéki adója (a benziné is 3 százalékkal, pedig azt nem is iszunk). Persze hogy nehéz lemondani ezekről a kellemes, de káros szokásokról. Egyik ismerősömnek az orvosok úgy segítettek leszokni a dohányzásról, hogy azt mondták neki, amit a rabló: pénzt vagy életet! Ráordítottak: cigarettát vagy életet! Ijedtében le is szokott, és most büszkén meséli, hogy már egy éve, öt hónapja, négy napja és két órája nem szivarozik. De legtöbb embernek nincsenek ilyen határozott jó- (vagy rossz?)-akarói, akik ilyen hatékonyan tudnának segíteni. A nagy kísértések miatt aztán a nagy fogadalmakat általában egy hétig tartják be. Van, aki csak három napig bírja, de olyanok is akadnak, akik csak egy napig.
A másik elhatározás, amit ki szoktak nyilvánítani (főleg a nők), hogy le fognak fogyni. Sajnos, a hölgyekre, akikre már nem néznek oly epekedve és sóvárogva a férfiak, étvágygerjesztően néznek a finom falatok és a sütemények. Így kevesen tudnak ezeknek ellenállni. Pedig az disznóság, hogy milyen sokat költünk mi itt, Romániában élelmiszerre! Míg az unióban a jövedelmek 16 százaléka megy el erre, mi képesek vagyunk 40,7 százalékot élelemre pocsékolni. Bár a szakértők azzal vigasztalnak, ennek oka nem az, hogy sokat eszünk, hanem roppant kicsit keresünk. A fizetések 18,7 százaléka elmegy vízre, villanyra, gázra. Hiába, a luxust meg kell fizetni. Ezekről is lassan leszokhatnánk. Mert ilyen nagy költségek mellett miként valósítsunk meg olyan vállalásokat, hogy spórolni fogunk. Pedig sokan ezt is megfogadják. Az is az elhatározások közé tartozik, hogy mostantól többet fogunk sportolni, de legalább mozogni. Ebben is nagy segítségünkre vannak a körülmények. Drága benzin mellett kocogjunk munkahelyünkre gyalog. Ha már a fűtés (a gigakalória) is drágul tíz százalékkal, a téli hidegben szaladgáljunk többet az utcán, hogy ne fázzunk. Így otthon nem kell fűtenünk.
Aztán fogadkoznak a házastársak, hogy az új évben nem fognak veszekedni. De sajnos ehhez kettő kell, és ha az egyik elbaltázza a harmóniát, akkor a másik sem tudja betartani ígéretét.
Vannak aztán olyanok is, akik fogadalmakat tesznek, hogy más munkahelyet keresnek, idejében megszervezik pihenőszabadságukat, tovább képzik magukat. De ezek a lehetőségek csak olyanoknak adatnak meg, akiknek egyáltalán van munkahelyük.