CS. ATTILA, Sepsiszentgyörgy. Évek óta rendszeresen visszatérő betege vagyok az előpataki kórháznak, karácsony előtt ötödik alkalommal feküdtem be. Mindeddig ugyanaz az orvos kezelt, és bár most is dolgozik, a kórház vezetősége egy újonnan jött brassói orvoshoz osztott be, aki nagyon csúnyán beszélt velem, értem aggódó feleségemet pedig egyszerűen tehénnek nevezte.
Panaszt tettünk az igazgatónőnél, ő is nagyon goromba volt, azt mondta, mehetünk akárhová, ez így marad, ha nem tetszik, ezután nem is fogadnak. Hát, tudomásom szerint az orvosválasztás szabad, és amúgy nincs hová mennünk, mert ez az egyetlen ilyen kórház az országban. Elég baj, ha már oda kerül az ember, és a betegnek a rossz szó is jobban fáj, de ennél nagyobb gond, hogy az eddigi bevált gyógymódokat sem alkalmazzák. Régebb mindennap vittek gyógytornára, masszázsra — és tényleg használt a kezelés —, de ez most mind elmaradt, nem is érzem, hogy úgy javult volna az állapotom, mint máskor.
T. T., Sepsiszentgyörgy. Az önállóságra való nevelés példája is lehetne az a jelenet, amelynek január 4-én voltam tanúja a Szemerja negyedi korcsolyapályán. Jókedvű gyerekek köröztek a jégen, 3 lej a belépő alkalmanként — belefér egy átlagjövedelmű, nem cigarettázó család költségvetésébe vakáció idején. Jópofa és hatékony elképzelés a különböző színű jegyek árusítása, hogy a kis lurkók ne járjanak túl a jegyadó bácsi eszén, ha a napi két órát kétfelé osztanák. A kisebbek akár gyűjteményt is összeállíthatnak belőlük. Nekünk, szülőknek pedig fontos, hogy a gyerekek egészségesen, mozgással töltsék szabad idejüket. Sokan lelik örömüket benne — no meg az az apuka is, aki az említett napon egészen a palánkig hajtott bordó kocsijával, hogy az otthonról készen korcsolyába öltöztetett csemetéit egyenesen a jégre pottyantsa. Meg is hökkent a két apróság, de anyuci, apuci biztatására hamar belelendültek a korcsolyázásba. A köztünk levő távolság miatt nem tudtam üdvözölni a szülőket, s esetleg megkérdezni, hogy a becsületességre való nevelés náluk kire hárul? De minek is, hisz sejtem a választ: minél életrevalóbb a gyerek, annál könnyebb lesz a sorsa. Ezek vagyunk mi, felnőttek. De akkor miért is várunk el jólneveltséget, tiszteletadást, becsületességet gyerekeinktől?
PÉTER ÁRPÁD, Sepsiszentgyörgy. Egy évre rá, hogy tömbházunk hőszigeteléséről döntöttek, hozzá is láttak nagy örömünkre, habár elég sok pénzbe kerül ez a mai, megszorításokkal teli világban. Ürömünk is ezzel kapcsolatos: ablakaink alatt (Lendület sétány 17/C) hét—nyolc gépkocsi parkol rendszeresen, háttal a falnak, és ilyenkor, télen hosszasan melegítenek, kipufogócsöveikkel feketére mocskolva a nemsokára (remélhetőleg) szépen felújított felületet. Ablakot sem lehet nyitni, amíg el nem mennek. Mindez azért is bosszantó, mert a közelben focipályányi a tér, ahol senkit sem zavarnának a parkoló járművek — csak hát odáig nem látnak el a tulajdonosaik. Olvastam, hogy valaki felháborodott, amiért a járda szélét kicövekelték, és emiatt nem lehet ott parkolni — hát itt sokan örülnénk ennek a megoldásnak, mert a járda csak 80 cm széles, amikor hátratolatnak, alig lehet eljárni, olykor még a kijáratot is eltorlaszolják, csak féloldalasan lehet kijutni az épületből.
MOLNÁR SÁNDOR, Árapatak. Huszonegy év alatt a politikusok — s köztük az RMDSZ vezérei — úgy megreformálták az országot, mint az a bizonyos bukaresti sebész a betegét. Az orvos tevékenységét felfüggesztették — a volt és jelenlegi kormányok tagjai azonban nyugodtan dolgozhatnak tovább. Pedig ő meg ezek is csak vágtak. No comment.
.jpg)
