Fél éven át Magyarország látja el az Európai Unió soros elnökségét. A tegnapi zászlóátadás és hivatalátruházás persze csak ünnepélyes és szimbolikus gesztus volt, de hát a szimbólumok sok esetben legalább olyan fontosak, mint a mögöttük húzódó tények.
Orbán Viktor és csapata tegnapi "kenyérbe esése" pillanatában még annál is fontosabbak, hiszen a talán nem a legszerencsésebb pillanatra időzített médiatörvény körüli hangulatkeltés alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet a lényegről. A magyar kormányfő korábbi, a multik és a bankok felelősségvállalásra való "felszólítása" okán amúgy is megkapta már a diktátori titulust, ehhez képest a putyinista címke harmatgyenge epigontermék.
Természetesen, a Kárpátok kanyarulatából nézve is roppant izgalmas, hogy a magyar EU-elnökség ideje alatt milyen kifutása lesz a romaprogramnak, az eurostabilizációs törekvéseknek, a botladozó államháztartások támogatását célzó segélykonstrukcióknak. Sokadmagammal azonban egyéb elvárásokat is megfogalmazunk így, az út kezdetén, hiszen az előttünk álló fél év akár történelminek mondható változásokat is hozhat a romániai magyarság számára.
Például az autonómia témakörében, amelynek tárgyalása régebbi uniós országok esetében semmiféle megrázkódtatást nem okoz, a székelyföldi magyarság ügye viszont egyelőre igen kevés empátiával találkozott. A magyar elnökség a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése — legalább egymillió aláírás gyűjtése legkevesebb hét európai uniós országból azzal a céllal, hogy az EU megalkossa az őshonos nemzeti kisebbségek önrendelkezésére vonatkozó jogszabályt — számára is olyan hátteret jelenthet, amelyre nem csak az előttünk álló fél évben támaszkodhat a székelység autonómiatörekvése. Pozitív irányú elmozdulásra való ki nem mondott ígéretet jelent Románia schengeni övezethez való gyors csatlakozása tekintetében is. Az eljárás persze egyértelmű, hiszen valamennyi schengeni ország szavazata szükséges a csatlakozáshoz. Júniusig azonban a karakteres magyar álláspont elérheti a jelenleg még elutasító német és francia vélemények megváltoztatását.
Magyarország különböző irányból érkező, de egyértelműen gazdasági érdekű és célzatú sortűz közepette kezdi meg az EU-elnöklést. A stabil hazai kormányzat azonban elég erőt kölcsönözhet a jó szerepléshez a következő fél évben, sokat javulhat az ország ázsiója, minden tekintetben megerősödhet úgy, hogy közben nem simul bele engedékenyen az európai tájba. Sikere a mi érdekünk is.
