A tengerentúli gazdasági kilátások a reméltnél borúsabbá váltak az elmúlt esztendő nyarának elejére, Európában pedig egész évben államcsődökről spekuláltak. Mivel a tavalyi aggodalmakat idénre is magunkkal hurcoljuk, nem árt még egyszer szembenézni velük.
Egyre több az Egyesült Államokban kényszereladásra kerülő ingatlan
A 2008-ra már világszerte tomboló recesszió kicsit más, mint a többi. Részben azért, mert alig egy évvel korábban még csak kevesen sejtették, hogy egy ideje már a küszöböt kaparja, s hogy elementáris erővel forgatja majd fel a gazdaságot, ingatja meg az érvényben lévő modelleket. A kilátásokat illetően épp ilyen fontos, hogy a váratlanul felbukkanó alagút végét lassabban és nagyobb nehézségek árán érhetjük csak el, mint ahogy arra a történelmi példákból következtetni lehetne.
A meredek lejtmeneteket általában a gazdaság ideig-óráig tartó szárnyalása (akár a GDP 5—8 százalékos bővülése) szokta követni, majd beáll a növekedés ,,normális" sebessége. A világgazdaság a gyors kilábalásnak még csak a jelét sem mutatta tavaly, s 2011-re sem várható, hogy hirtelen szárnyakat növeszt (a Fed előrejelzése szerint az USA gazdasága 3—3,6 százalékkal bővülhet, míg az ECB előrejelzése szerint az eurózóna GDP-je 0,5—2,3 százalékkal nőhet). A munkaerőpiacok felvevőképessége várhatóan 2011-ben éri el a kívánatos szintet a válság sújtotta térségekben, az elvártnál alacsonyabb infláció miatt a kamatok is alacsonyak maradhatnak a fejlett gazdaságokban, az Európai Központi Bankra (ECB) és a Federal Reserve-re pedig jövőre is kiemelt szerep vár az állampapírpiacon.
Az amerikai álom vége
Az Egyesült Államokban az év közepére megtorpant az addig is vontatott kilábalás. A munkaerőpiac felvevőképessége érdemben nem javult (az állástalanság a munkaképes lakosság körében 2010 novemberében 9,8 százalékos volt), a feje búbjáig eladósodott lakosság minden erejével terhei enyhítésére koncentrált, így megfelelő vásárlóerő nélkül a növekedés motorja is hiányzott a tengerentúlon. A bajok forrásának számító amerikai lakáspiac helyzete a kormányzat egyre-másra meghosszabbított ösztönző programjai ellenére sem javult.
A bankok által megindított árverési hullám miatt nyomottá vált ingatlanárak a kiterjesztett adókedvezmények ellenére sem indultak emelkedésnek. Sőt, az S&P és a Case-Shiller által összeállított lakásár-index legújabb adatai szerint a piac újra a recesszió küszöbén egyensúlyoz, a kilátások pedig enyhén szólva is aggasztóak. Az S&P által vizsgált húsz nagyvárosból hatban minden eddiginél alacsonyabb áron cserélnek gazdát a lakások, s bár az építkezési hajlandóság több mint negyedszázada nem volt olyan alacsony, mint mostanság, a már jó ideje eladhatatlan lakásokkal mintegy 10 hónapig ki lehetne szolgálni a keresletet. A bajt csak tetézte, a pénzügyi szektorral szembeni elégedetlenséget pedig csak fokozta, hogy októberben kiderült: a hitelezők sok esetben kellő megfontolás nélkül, alapvető szabályokat megszegve kezdeményeztek kényszerárveréseket, hogy még vállalható áron túl tudjanak adni a kezükbe került ingatlanokon.
Az amerikaiak kilátástalanságát jól szemlélteti, hogy egy, a CNBC által a lakosság körében végzett átfogó októberi felmérés szerint a kilátások még mindig olyan borúsak, mint a válság első — világvége hangulatú — évében voltak. Az átlag amerikai szerint tehát hiábavaló volt a több ezermilliárd dolláros kormányzati ösztönzés, s minden válságkezelő lépés, hiszen ezek érdemben nem javítottak a helyzeten.
Akik nem számoltak még le végleg az amerikai álommal, azok körében egyre terjednek a populista nézetek. Ezek közül a legnagyobb sajtóvisszhangra a Nashville-ből útjára induló, Sarah Palin védnökségét élvező Tea Party-mozgalom lelt. A 2009 óta ellenzékbe szorult republikánusok a konzervatív erők mozgolódását kihasználva a képviselőházban novemberben többséget szereztek, s a szenátusban is növelni tudták jelenlétüket, veszélyeztetve az állami gépezet gördülékeny működését is. A hivatalba lépését követően még a választópolgárok 70 százalékának bizalmát élvező Barack Obama népszerűsége pedig rohamosan csökken — az év végére alig érte el a 45 százalékot.
Újraindult a pénznyomda
Az Obama-adminisztráció fogyatkozó támogatottsága ellenére is kitart korábbi válságkezelő stratégiája mellett, amelyhez a Fed mindmáig lelkesen asszisztál. A jegybanki szerepet is betöltő intézmény 2008 végén megindított s 2010. júniusában felfüggesztett nyílt piaci beavatkozása során közel 2000 milliárd dollárt költött el eszközvásárlásra, melynek elosztását csak hosszú vitát követően volt hajlandó közzétenni. A Fed a piacképtelen kötvények és hitellevelek felvásárlásával próbálta pótolni a banki szereplők egymással és a rendszerrel szembeni bizalmatlansága miatt a pénzügyi piacokról hiányzó likviditást. A beavatkozás eredményességét — tagadhatatlan pozitív hatásai ellenére — máig hevesen vitatják. Ez azonban nem akadályozta meg a Fedet abban, hogy novemberben újabb pénznyomtatásba kezdjen.
Bár a második eszközvásárlási program támogatottsága rendkívül alacsony volt, s szükségességét még az intézmény nyílt piaci tanácsán belül is vitatták, kis többséggel — az erős piaci nyomásnak engedve — a testület úgy döntött, a következő fél évben újabb 600 milliárd dollárt oszt szét a pénzpiaci szereplők között. A demokrata szakértők a recesszióból épp kilábaló, s a gödör szélén egyensúlyozó gazdaság állapotára és az alacsony kamatok okozta likviditási csapdára hivatkozva tartották szükségesnek a konzervatívok által vehemensen támadott lépést.
Ben Bernanke, a Federal Reserve — az USA központi banki rendszere — kormányzótanácsának elnöke azzal érvelt, hogy az Államok felett lebegő defláció réme sokkal ijesztőbb, mint a kvantitatív ösztönzés kritikusai által emlegetett várható káros hatások. Míg Bernanke az infláció miatt aggódik, elődje, a Fed nyílt piaci tanácsának élére először Reagan idejében megválasztott Greenspan szerint a zűrzavaros időknek koránt sincs vége, újabb válság rajzolódik ki Amerikában, ezúttal az államkötvények piacán. Greenspan szerint az USA rohamtempóban gyarapodó államadósság-állománya hamarosan olyan méreteket ölt, amely már elriasztja a befektetőket, rohamosan drágítva ezzel az adósság finanszírozását, újabb támadási felületet kínálva a kormányzati gazdaságpolitika által már most is meggyengített dolláron.
A Bernanke politikáját kritizálók szerint újabb eszközvásárlási program helyett adóreformra, a pénzügyi rendszer felügyeletének szigorítására, valamint a központi kiadások felülvizsgálatára kellene építeni a gazdaságélénkítést. A republikánusok szerint lépésével a Fed nem csak függetlenségét kockáztatja, de megalapozott, növekedést serkentő gazdaságpolitika helyett egyszerűen beéri pénznyomtatással.
(a hvg.hu nyomán)
