Egyszer minden nép életében eljön az igazság pillanata, legtöbbször akkor, amikor erkölcsileg, lelkileg a legmélyebb ponton van. Ilyenkor esik jól igazán emlékezni azokra az uralkodókra, akik megbecsülést, tiszteletet vívtak ki a magyaroknak.
Attila király alakja mindig is szálka volt a hatalom szemében, mivel a hun—magyar rokonság, az ebből következő erős azonosságtudat mindig veszélyt jelentett az elnyomókra. Ezért van nagy jelentősége Szász Béla hunokról szóló könyvének, mert egyéni gondolkodásával, logikájával kavicsot dobott a hosszú idők óta álló vízbe. Le merte írni, hogy Attila óriási érték a magyarság számára, és ideje lenne Budapesten is szobrot állítani a hun — a kortárs Priszkosz rhétor szkíta királynak nevezte — uralkodónak. Magyar történészek szinte pótolhatatlan mulasztása, hogy soha nem próbálkoztak kiadni egy olyan munkát, amely összegyűjtötte volna mindazokat a forrásokat, amelyek a hunokra vonatkoznak, mivel a magyar őstörténetnek része a hun-magyar rokonság felgöngyölítése. Mint oly sokszor, a hunok és Attila körül kialakult félreértéseket és torzításokat külföldön kezdték leválasztani a nagy uralkodóról. Az U. S. News World Report 2006-os januári száma a világ legnagyobb hódítóit gyűjti össze. Nagy Sándor, Julius Caesar után következik Attila, a nagy hun király, majd Nagy Károly, a vikingek, Napóleon, és így tovább. A francia zsebkönyvek 2006-os fesztiválján Eric Descholdt Attiláról szóló életrajzi könyve nyerte el a Le Point hetilap fődíját. A kötet a hagyományos történelmi leírásokkal szemben világos és egyértelmű stílusban közöl pontos és hiteles részleteket a nagy hun királyról. A francia köztudatban az eddig ismert véres despota és a kiváló hadvezér képe áll. A most megjelent életrajz ezzel szemben egy tanácsokat igénylő és megfogadó, döntéseit előre megfontoló, igazi modern vezetőként mutatja be Attilát. Egy — a franciák szerint Napóleonhoz fogható — zseni képe bontakozik ki az élvezetes könyvből. A kötet egyik alaptétele, hogy a hunok királya művelt és sokoldalú ember volt. Rómában és Ravennában 13 évesen megtanult görögül és latinul, a gótokhoz germán nyelven szólt. Őszinte barátság fűzte a római Aetiushoz, akivel később rivalizált. Tizenöt évesen hozta létre a Dunától az Urálig terjedő birodalmát, és egyként uralta a keleti és a nyugati világot Konstantinápolytól Rómáig. A catalaunumi mezőkön eljutott egészen Orléans-ig, ott 451-ben győzelmet aratott, majd egyszerűen hazament. Tehát nem Aetius hadai szorították vissza, saját maga döntött az elvonulásról. Csakúgy, mint Róma megkíméléséről. A király udvarát nagystílűen szervezte meg. A kereszténység iránt feltűnő nyitottságot mutatott. Jeromos egyházatya, a Biblia latinra fordítója írta 403-ban egyik levelében: ,,A hunok zsoltárokat tanulnak". Attila király palotájában meleg vizes fürdő működött, konyháján különféle népek ételeit készítették. Midőn Priszkosz rhétor Attila udvarában járt, a király már túl volt élete delén, 45—50 éves lehetett. Szakálla őszbe vegyült, ruhája egyszerű volt, csak tisztaságával tűnt ki. Attila király elképzelései világpolitikai síkon mozogtak. Már uralkodása elején egyesítette és megbékítette a különböző hun törzseket és csoportokat. A kor legnagyobb hadseregét, mintegy hétszázezer lovas harcost állított csatarendbe. Nászéjszakáján hunyt el 453-ban, uralkodói lakosztályában vérbe fagyva találták; halálának pontos oka ismeretlen. Titokban temették el, sírja fölé — mint minden hun vezérnek — nagy halmot emeltek. Fiai — Ellák, Dengizik, Emnedzad, Uzindur, Giemz, Hernak, Irnik, vagyis Csaba — távolra vonultak apjuk lakhelyétől. Dengizik 469-ig uralkodott, keletre húzódva. Irnik új birodalmat alapított a Kaukázus vidékén, az úgynevezett óbolgár birodalmat. A legendás Csaba királyfi visszatérését a székelység a mai napig várja az égi csillagösvényen. Az Attila-portré méltatlanul alakult feledékeny utódai körében. ,,Évszázadok alatt a magyar köztudatot annyira átitatta a nyugati világ propagandisztikus jellegű és az Attila, Isten ostora szerepet jellemzően kihangsúlyozó szemlélete, mintha ezt a szerepet nem a közhiedelem ruházta volna rá Attilára, hanem ő maga is tudatosan játszotta volna végig" — írta Szász Béla történész. Holott Attila a turáni népek nagy európai törekvéseinek méltó képviselője volt, és mindenkinél messzebbre tekintően ismerte fel a rokon népek eurázsiai hivatását. Európa népei közül a magyar az egyedüli, amelynek ősei valaha egy törzsszövetségben éltek azokkal, akiknek véréből Attila király származott. A magyarok érezhetnek meg egyedül valamit abból a belső-ázsiai mentalitásból, amely naggyá tette a hunokat. Ezért nekünk jogunk és kötelességünk megérteni a világhírű uralkodó tetteit, megrajzolni valós jellemét. Például azt, hogy az egységes Európa álma is Attila víziójában jelent meg először. Nemeskürty István szerint ,,Attila joggal tekinthető az egységes kultúrájú Európa egyik megalapozójának. Azok a regények és filmek, amelyek őt és hunjait vérszomjas vadembereknek ábrázolták, távol vannak a történelmi igazságtól. Udvarában ott volt egész Európa: a germánok (a gótok), a Római Birodalom népei és a bizánciak. Ezeket a népeket nem egy európai »Übermensch« fogta össze, hanem egy keletről származó, nagy tehetségű elme, aki a számára idegen világban is maradandót, örök érvényű, követendő eszmét tudott képviselni. Ezt a koncepció nélküli, elbizakodott Európa soha nem bocsátotta meg Attilának." Legyünk büszkék rá, hogy az egységes Európa gondolata nem a görögöké, nem a rómaiaké, nem Nagy Károlyé, nem a Német-római Birodalomé, hanem a nagy hun királyé, Attiláé volt a Krisztus utáni V. században.
(Magyar Demokrata)
