Az utóbbi időben hál’istennek kifejlődött az ún. ,,székely reklám", ami annyiból áll, hogy autentikus székely legények autentikus székely élethelyzetben, autentikus székely akcentusban a világ dolgaira reflektálnak. Az egyik ilyen reklámban például a legény azon mélázik el, hogy az apósa lenézi őt, mert lepcsiben jár — hát igen, kínos helyzet ez, és meghatározó élmény egy székely számára, aki eiszen valamelyik déli megyéből cseppent haza, s le nem mondana az ott látott nájmódiról. Merthogy nem a lepcsi teszi az embert, hanem az, hogy tudja, hol kell vásárolni a maltert, s egy hónap alatt házat rittyenteni!
Péter Alpár grafikája
A másikban a Rómeó-lelkű legény szerenádot ad kedvesének, mikor kiszól a szomszéd, hogy ,,Pistike, te micsinálsz ott? Nem es tudod, hogy termopán ablakot tettek?" Szóval, újabb leégés, ami tönkreteszi a székely legény önbecsülését, csuda, hogy nem megy ezután a Feketeügynek. A fontos az, hogy mindenki megjegyzi, kornyikáló legények szerenádjai ellen az X cég termopánja a megoldás. Bezzeg a legényre, aki ily nyilvánosan lebőgött, senki sem gondol, pedig én a helyében bevernék minden olyan ablakot, amelyik nem engedi át a hangot!
Szóval, szomorú a székely sorsa, még a reklámokban es, mindenki csak rajta küszürüli a nyelvit, ahelyett, hogy együttérezne vele.
Ezek után a Gelevölgyi Rádió szerkesztőségében felkérést kaptunk, hogy reklámozzuk a Kétség karácsonyi nyereményjátékát, amin egy 140 kilós disznót lehet nyerni. A disznyó pedig székely állat, elképzelhetetlen nélküle a végtelen, hó borította táj véres foltokkal. Összeül a csapat, én mint székely szóismerő és mások, akik szintén ismerik a székely szavakat, csak nem tudják, hogy azok azok, és elhatározzuk, hogy csinálunk egy igazi székely reklámot, amelyben nem hozzuk kényelmetlen helyzetbe a legényt, hanem a székely nép mély bölcsességét adjuk a szájába.
Mondom, hogy ne, egy disznyóról lenne szó, 140 kiló. Közbeszól a másik, hogy semmi nagyképüsködés, a’ccsak egy csekacska. A harmadik arról érdeklődik, hogy pontosan milyen az az állat, mert fontos lehet: kam-e, gőlye-e vagy pedig ártány. Telefon a megrendelőhöz, hallatszik a vonal végén az agytekervények sistergése, mondja, hogy igen.
A másiknak (lásd előbb) viszont síri hangon eszibe jut, hogy ugyan semmi köze az egészhez, de azt a disznyót méges meg kellene nézni közelebbről, mert egy cegelló egész gyermekkorát megkeserítette, mind járkált utána, s döfködte, még akkor es, mikor cega lett belőle, végül le kellett vágni, met eiszen zákhányos volt.
De ha már kecskéről van szó, kérdem, tudja-e osztán valaki, hogy egy csűrkecskének hány lába van? Lesújtó pillantások, merthogy sümecnek nézem-e őköt, vaj mi, mindenki tudja, erre az a válasz, hogy nem válaszolsz semmit. Na, már én es a béka segge alatt vagyok, hogy ilyeneket mondok. A harmadik méges megszólal nagy alaposan, aszongya ,,fő, hogy egésség legyen". Ennek vitaminokat kellene vegyek...
Szóval, így ment ez végig, senkinek semmi ötlete, sehol egy igazi népi bölcsesség, amelyik a székely nép életszemléletét fejezné ki. A negyedik, aki mind keccegtette a riportermagnót, met nem akart menni, s eddig nem szólt semmit, azazhogy csak a kutyájának mondta azt, hogy ,,kustyi nye, te marha", mikor az tizedszer es meg akarta nyalni, aszongya: ,,na, ha ez a bizgettyű béindul, elfogadom, hogy az olló egy vágószerszám, nem pedig egy küskecske". Ezt es bezgethette a cega gyermekkorában...
Ekkor történt, hogy a sok keccegtetés hatására a magnó mégis beindult, s a következő, a nap első értelmes szövegét hallhattuk tőle:
,,Ez a marha azt hiszi, hogy az olló egy vágószerszám, pedig az egy cega, olyan, mint egy csűrkecske.
— Cega, cega, de hallottad-e, hogy a Kétséggel egy 140 kilós csekacskát lehet nyerni?
— S osztán — kustyi nye, te marha! — a’ kam-e, gőlye-e vagy ártány?
— Te Laji, a’ mindeggy, fő, hogy egészség legyen."
Ledermedtünk, mert (valljuk bé székelyesen) senki sincs szokva az ilyen deus ex machinákhoz. Hát itt van a reklám, az igazi székely reklám, amelyikben nem ég le a legény, sőt, nyelvi gazdagságát is megvillogtatja, a végén pedig ott az életbölcsesség, merthogy mit ér a pénz, ha nincs egészség?
A többi pedig ment, mint a karikacsapás, másnap a megrendelő cédéjén virított a reklám. Amint éterbe került, a Székelyföldre az etnikai arányok megváltoztatására erővel betelepített magyarok kétségbeesett jajveszékeléseitől lett hangos a rádió, hogy csak azt mondjuk meg, mire gondolunk az olló kapcsán, mert ők ezt nem értik. De mi ezen csak mosolyogva nevettünk, merthogy a titokzatosság es hezzatartozik az egzotikumunkhoz.
