Átvitt és szó szerinti értelemben egyaránt új megvilágításba került Raffaello mesterműve, A nagyherceg Madonnája: az 1505-ben festett képet a közelmúltban ,,megröntgenezték", és az éjfekete háttér mögött egy szoba belseje, egy balkon párkánya és egy tájkép körvonalai bontakoztak ki.
Az olasz sajtó igazi felfedezésnek értékeli a Raffaello-képen végzett vizsgálatok eredményét. (A vizsgálatokat egy japán napilap finanszírozta.) Arturo Carlo Quintavalle művészettörténész a Corriere della Sera napilapban úgy fogalmazott, hogy a firenzei Pitti-palotában őrzött festmény röntgensugaras átvilágítása újraírta az itáliai művészet történelmének egyik jelentős fejezetét, de legalábbis három generáció óta kutatott talányra adott választ. A művészettörténészi szakma a 19. század eleje óta igyekszik megfejteni, miért került éjfekete háttér A nagyherceg Madonnája (Madonna del Granduca) néven ismert festményen a gyermekét karján tartó Szűz Mária mögé. A Raffaello által 1505 és 1507 között festett és hasonló jelenetet ábrázoló valamennyi másik képen a Leonardót idéző tájkép díszíti a hátteret. Az Opificio delle Pietre Dure firenzei restaurálási központ laboratóriumban előtűnt az, amit Raffaello eredetileg festett az alakok mögé: egy szoba belseje, egy balkon párkánya, mögötte tájkép körvonalaival. Feketével a 17. században fedték le, talán a reneszánsz eredeti megrongálódása miatt. Erre utalna az is, hogy a festményhez használt fatábla rövidebbnek tűnik, talán később levágtak belőle egy darabot. Az egyelőre nem dőlt el, mi legyen a fekete háttérrel, meghagyják vagy restaurálják Raffaello eredeti hátterét.
Sárközy Júlia
