Ezekre a tényezőkre épp úgy érzékeny az L-aszkorbinsav, mint a főzésre, sütésre. (Ezért a télen elraktározott burgonya, zöldség, alma stb. jóformán elveszti vitaminértékét.) Mit tegyünk, ha mégiscsak főzni kell a zöldségeket vagy a lekvárnak szánt gyümölcsöt, hiszen ez elkerülhetetlen? Mi az elfogadható és ajánlott konyhai eljárás a lehető legkevesebb C-vitamin-veszteséghez?
Vitaminkímélő eljárással a mikrohullámú sütőben, gőzben vagy kuktafazékban, esetleg gyors pirítással készülnek az ételek. Aján­lott, hogy bármilyen technikával főzünk, a főzéskor keletkezett levet is használjuk fel, ne öntsük el.
Olykor nagyobb mennyi­ségben kell tartósítanunk, tárolnunk zöldséget, gyümölcsöt. Ha a C-vitamin jobb megőrzését biztosító mélyhűtőnk erre kevés, tartsuk a terményt pincében, és ne a kamrában. A nyers, de a főtt zöldséget is minél hamarabb el kell fogyasztanunk (több napra eltett húsleves zöldségei megmaradt kevés vitaminjukat is elvesztik).
A gyógyszertárakban be­sze­­rezhető — változó L-aszkorbinsav-koncentrációjú — porokat, tablettákat (labdacsokat), Béres-cseppeket, film­tablettákat a főétkezéskor (vagy közvetlenül utána) kell szervezetünkbe juttatnunk, ahol a savas vegyi hatás miatt nem károsul, ám a gyomorbetegeknél (fekélyesek) az étkezések között bevett C-vitamin irritálóan hathat.
Ha porként használjuk, tudnunk kell, hogy egy fél mokkáskanálnyi mennyiség 1000 mg-mal egyenlő, s általában van benne P-vitamin is (citrin, rutin, bioflavonoidok). Amint ezt már jeleztük, a C2-nek is nevezett P-vitamin a vérérfalak áteresztőképességének csök­kentésében (is) hasznos, és szükséges társa a C-vitaminnak. Olyan érbetegségek, mint a visszér, aranyér, lábszárfekély orvosi vélemények szerint jelzik a C-vi­tamin-hiányt (is), egyben kezelésükre is javallt nagyobb C-vitamin-adag bevitele szervezetünkbe.