Márkos Albert hegedűművész előadása Albert Levente felvétele

Különös keresztény ünnep e nap, amelyet igazán hitelesen, nagy lelkesedéssel, nagy átéléssel, a magunkénak tekintett örökség tudatában csak mi ünnepelünk szerte a világban, mi, erdélyi magyarok, mindazok, akik büszkén vállaljuk a szent örökséget, a vallásszabadságot, ezt a különös, egyedi csodát, transzszilvánikumot, ami egyedülálló a világtörténelemben — hangoztatta prédikációjában Kovács István unitárius lelkipásztor. Az, ami akkor történt (1568. január 6—13. között a tordai országgyűlésen hozott törvény — szerk. megj.), a mindenkori demokrácia alapkőletétele, a vallásszabadság létrehozásának nagy momentuma — tette hozzá, megjegyezve: "Hiszem, hogy itt valami különös édene van a szabadságnak."
A művészek fellépése mellett — Szilágyi Zsolt énekével, Ambrus Zsolt zongorajátékával, Márkos Albert kolozsvári hegedűművész és az őt zongorán kísérő Szép András, valamint a Kriza János Vegyes Dalárda igen szép művekkel ajándékozta meg a jelenlevőket — az est fénypontja Balázs Antal harminchárom, híres magyar unitárius alkotónak emléket állító kisméretű kopjafáinak felavatása volt.
Valójában harmincnégy kopja készült, az utolsóra viszont még nem került név. Balázs Antal — miként Kovács István jellemezte: "a múlt előtt alázattal tisztelgő testvérünk, aki nem csak a fába, hanem a lélekbe is tud maradandóan vésni" — bemutatta azokat a személyiségeket, akiknek nevét e székely panteonban más-más fába örökítette, majd Csoóri Sándorra hivatkozva arra bátorított, fogjuk egymás kezét, ne a torkát.
E nap egyben az erdélyi unitárius egyház születésnapja is. "Büszkék vagyunk mi, erdélyiek, nem csak unitáriusok, hanem minden felekezethez tartozók, hogy itt, ezen a tájon gyöngyözte ki az emberi szellem ezt a csúcsteljesítményt" — magyarázta végül újságíróknak Kovács István. A szintén unitárius felekezetű Márkos Albert ehhez még hozzáfűzte, büszkeséggel tölti el, hogy "mi voltunk azok, akik a vallásszabadságot először hivatalosan kimondtuk".