— Hogyan értékeli az Állandó Tanács és a HKT üléseit?
— A két nappal ezelőtti bejelentés után számítottam erre. Az Állandó Tanácstól kértem, hogy ne döntsenek, éppen azért, mert az asztal körül ülő személyek barátok, haverok, kollégák, ismerősök, mind olyanok, akikkel az elkövetkezőkben is együtt kell dolgoznunk.
Ha már a szervezet elnöke nyilvánosan kijelentette álláspontját, jobbnak láttam volna, ha nem tesszük ki őket annak, hogy más szempontok miatt, esetleg lelkiismeretük ellen kelljen dönteniük. Kérésem ellenére szavaztak, s ettől a pillanattól számomra világos volt a helyzet. Közvetlenül kell megszólítanom közösségünk tagjait, támogassák indulásomat.
— Rossz jelnek tartja-e ezt az itthoni elutasítást, vagy ön szerint nem irányadó a kongresszusi szavazás szempontjából?
— Még nagyon az elején járunk. A kampány január 26. után kezdődik, azt hiszem, még nem dőlt el semmi. Amit nem veszítettünk el, azt még megnyerhetjük, tehát van remény. Kemény munka vár ránk, s ahogy a polgármesterek is jelezték, segítenek az aláírásgyűjtésben. Én azért kívánok versenybe szállni, hogy valóban megváltozzanak a viszonyok, valóban megváltozzék a szervezet, és hiszek abban, hogy ez sikerül.
— Mit tart programja legfigyelemreméltóbb pontjának? Mit tart legfontosabbnak a majdani elnöki teendők közül?
— A közösséghez való visszafordulást.
— Sokan hátrányként említették fiatalságát, tapasztalatlanságát. Van ellenérve?
— Kérdés, valóban valakinek a kora számít? Azt hiszem, nincs nagy korkülönbség Kelemen Hunor és köztem. Szerintem sokkal fontosabb, hogy valaki képes-e ezzel a feladattal megbirkózni. Úgy érzem, megvan a felkészültségem, jogász, közgazdász vagyok, és a szükséges tapasztalattal is rendelkezem, amely lehetővé teszi, hogy megmérettessem, és majd az elnöki teendőket is ellássam.
— Többen feltették azt a kérdést is: mit tett le eddig az asztalra?
— Úgy érzem, eddig minden elnyert tisztségben helytálltam, legutóbb például frakcióvezetőként. Amit célul tűztem ki, megvalósult, megnőtt a frakció szerepe az RMDSZ életében, a döntéshozatalban.
— Mire számít a következő hónapban?
— Azért szeretnék elindulni ebben a versenyben, mert úgy érzem, a kampány lehetőséget teremt, hogy néven nevezzük a dolgokat, a szervezeten belüli és szervezeten kívüli problémákról egyaránt beszéljünk, azokról is, amelyeket amúgy hajlamosak vagyunk szőnyeg alá seperni.
— Ugyanakkor előtérbe kerülhet a mocsok is, olyan nem demokratikus eszközök, amelyek árthatnak az RMDSZ-nek. Nem tart attól, hogy a kongresszus végére sokkal meghurcoltabb állapotban kerül ki a szövetség, mint amilyen mostani, nem túl fényes megítélése?
— Bízom benne, hogy nem. Eckstein-Kovács Péterrel aláírtuk azt a megállapodást, amely szabályozza a kampányt, azt, hogy milyen fajta lehetőségek állnak rendelkezésünkre, és ezekkel hogyan élünk. Én ki is egészítettem azzal, hogy tudomásul kell vennünk, ez a kampány nem csak az RMDSZ belső életéről szól, hanem egész közösségünkről, és eme felelősség tudatában kell cselekednünk.
