GÖBEL JÁNOS, Szörcse. December 19-én elhunyt a sógorom a megyei kórházban. Másnap elkészítették az orvosi papírokat, és ki kellett volna vennünk a hidegházból. Egy Doris nevű egyén fogadott, aki jól beszél magyarul is. Nézett a szemembe, várta a pénzt. Adtam 30 lejt. Mondta, hogy olcsón rendeli a cuccot, de a legényeknek is kell adni valamit. Volt még 10 lejem, azt is odaadtam. Megadta a telefonszámát, hogy majd érdeklődjem meg, mikor lesz készen a halott. Jött egy roma család — egyikük ,,tesókám"-nak szólította —, félrementek, engem meg kiküldtek onnan. Közben két néni beszélgetését hallgattam: ,,50 lejt adtam, de lehet, hogy nem elég" — mondta az egyik, s mivel nem volt több aprója, hozzátett még egy 100 lejest. Tehát összesen 150 lejt adott. Az ő halottjukat kiadták 11 órakor, a miénket 13 órakor, pedig előttük ott voltunk. Adhattam volna én is 300 lejt, de nem akartam. 13 órakor, amikor visszamentünk, Doris elszaladt előlem. Utána kiáltottam: ,,Ember, legyen szíves, jöjjön vissza! Maga pénzszerző?" S megmutattam a táblát, amelyen az állt, hogy senkitől semmit nem szabad elfogadni. Erre azt mondta, ő nem kérte a pénzt. De, sajnos, úgy van, hogy aki több pénzt ad, az hamarabb szabadul.
CSUTAK GYÁRFÁS, Zabola. A vádlott Tőkés László, mégpedig az ,,RMDSZ fiaztatási" szándéka miatt (január 14-i Háromszék). A levélíró szerint ugyancsak Tőkés adósa lenne az RMDSZ-nek a brüsszeli képviselői választással kapcsolatosan. Pedig — mint ismeretes — mi magunk választottuk meg európai parlamenti képviselőnek, párt és egyéb hovatartozástól függetlenül. Legyen világos: ha nincs Tőkés László, akkor nincs RMDSZ, sem brüsszeli képviselet, de van egységes tapsolás a ,,kárpáti géniusznak" a sikeres falurombolási terv megvalósításáért. Talán az RMDSZ-ből való méltatlan, de egységes eltávolítása után önkritikát kellene gyakorolnia Tőkésnek, még az 1989 utáni ,,szűnni nem akaró, egységes, fergeteges" tapsolások megszűnéséért is?
J. J., Sepsiszentgyörgy. Szép és felemelő volt a mikós tüntetés vasárnap este, főleg azért, mert sokan tartották érdemesnek felvonulni az egyház és a tulajdonjog védelmében, bár a tudósítók létszámra vonatkozó becslését kissé túlzottnak tartom. Mégis örvendetes, hogy ennyi ember kimozdult a melegből, hiszen az előző alkalommal, talán 2009 tavaszán alig néhány tucatnyian álltak ki ugyanezen értékekért. Azonban most is voltak nagy hiányzók: a mikós tanárok és diákok közül igen-igen keveset lehetett látni a tömegben, és ez meglehetősen fájdalmas.
BOLDIZSÁR BÉLA, Bélafalva. Nyolc év után végre hoztak egy rakomány kavicsot a mi utcánkba is az alpolgármester jóvoltából. Páll Endre felült a szállítókocsira, és ahol a legnagyobb gödrök voltak, a középszeren leöntette (legalább 150 méterre a kapumtól). A fiam saját markológépével kiment, és szépen elterítette, még hozott is négy kupával (ugyanoda). Meglátta ezt Jakab Edit polgármester testvére, és azonnal hívatta a rendőrséget, az alpolgármestert és az egyik tanácstagot, hogy ki engedte meg a kavics elhordását a sarokról. Lett akkora kavarodás, hogy csak bírjam lélekkel a bizonyítást: nem hazavittük, közmunkáztunk, a közért tettük. Nem írta a kőrakáson, hogy ne nyúljunk hozzá, ezt is az ő utcájába szánta a polgármester, mint eddig a többit. Nálunk a közmunkához is az ő engedélye kell, s még csodálkoznak a térségbeli faluvezetők, hogy ekkora az érdektelenség... Hát van az is: az üvegház vasazata eltűnt, de a helybeli és a polyáni kultúrotthon állapota is szégyenletes, a nyolc éve elkészült illemhelyen még senki nem tudott kezet mosni, sem víz, sem pöcegödör. Csak a fenyegetés, a bírság: bár azóta bebizonyosodott, hogy igaztalanul róttak rám ötmilliót 2007-ben, kétszeri prefektusi felszólítás után sem törölték, és emiatt a kisgazdáknak kiírt pályázatokon sem tudok részt venni, el is esem a szép összegű támogatástól. Már csak a jó Istentől várok igazságot, mástól hiába.