Mészöly Miklós: A bánatos medve

2011. január 29., szombat, Kiscimbora

Volt egyszer egy medve, sose volt jókedve. Dirmegett-dörmögött, mintha semmi másra nem lett volna oka, csak búslakodásra. Ha mézet nyalogatott, nem volt elég édes. Ha a nap kisütött, nem volt elég fényes. Még az odúját is szűknek találta, kint aludt inkább egy bokor aljába.

Bezzeg tüsszögött is reggelre kelve — s akkor meg emiatt dörmögött Å‘kelme. Egy szép napon aztán maga is megunta, hogy mindig csak szomorkodik, mint egy viseltes bunda. Elhatározta hát azon minutában, hogy megy s megtekinti: mi van a világban. Mikor a rengeteg erdÅ‘ szélére kijutott, egy kicsi lepkével összetalálkozott.
— Hová? Hová? — mordult reá. S a lepke mondta.
— Messzire. Nap süti a réteket. Oda megyek. Ég veled!
Nagyot nézett a medve. Mindjárt jobb lett a kedve.
— Rétre menni jó lehet. Menjünk együtt, mék veled.
De a lepke szót se szólt, rippem-röppöm elrepült.
Mit tehetett medve koma, egymagában elindula. Hát amint ment, mendegélt, dimbes-dombos réthez ért. Nyílt a réten annyi virág, mint erdőn a leveles ág.
,,No — gondolta —, itt megállok, szedek egy csokor virágot!"
S neki is látott nyomban, nem gyorsan, csak medve módra.
Egyszerre azonban a szemét mereszti: valami hegyeset lát a fű közt meredezni!
— Hát ez meg miféle? — szól megrökönyödve. — Tán kóró? Majd elbánok vele! Semmi szükség az ilyen semmirekellÅ‘re, az ilyen csúfságra...
S azzal odacammog, hogy tövestül kirántsa. De uramfia! A kóró mekegni kezd, s fölugrik egy kecske! Szegénynek a szarvát törte le a medve...
— Ó, te golyhó, nem vagyok én kóró! Hát nem látsz? Vagy elment az eszed? Fél szarvval sétáljak most? Világcsúfja legyek? — támadt rá dühösen, s fújt bÅ‘szen a kecske.
A medve csak állt — hej, beborult a kedve.
— Én szerencsétlen, minek is születtem? — sóhajtott nagyot. — Mindig csak baj lesz abból, ha jót akarok. Nesze, itt a szarvad. Ha tudnám, visszaragasztanám. Ha meghalok egyszer, neked adom a bundám...
Azzal fülét megvakarta, orrát megdörzsölte — és máris kicsordult a könnye.
A kecske észrevette.
— Ne sírj, no! — mekegte, és leszegte fejét. Szörnyen megsajnálta a szomorú medvét.
— Szép szarvacska volt, igaz... Nem girbe, nem görbe. De ha sírsz-rísz folyton, a másikat én töröm le. Gyere inkább, nyújtsd a mancsod, kössünk igaz barátságot!
Megörült nagyon a mackó.
— Köszönöm, hogy nem haragszó...
S mivel más nem jutott eszébe, egy pipacsot tűzött a csempeszarv helyébe.
Aztán összeölelkeztek, de úgy ám, hogy még a szőr is összekócolódott a medve feje búbján.
S mikor hazament, csodálkozva látta, hogy semmi oka a búslakodásra: a mézecske édes, a napocska fényes, s micsoda csuda: nem szűk az odúja!

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2011-01-29: Kiscimbora - :

Jókai Mór: Az időjós

Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok.
2011-01-29: Kultúra - Seres Bálint:

Belterjes sepsiszentgyörgyi művészet

Gyárfás Jenő: Tájkép, 1920
A tavalyi év hivatalosan a képzőművészetek éve volt Háromszéken. Ez a tény is jól mutatja, hogy Sepsiszentgyörgyön élénk művészeti élet zajlik. Mindemellett számos kérdés tevődik fel ezzel kapcsolatban. Először is, mit kapott ebből az átlagember? Kinek szólt és ki profitált belőle? Van-e háromszéki, székely vagy erdélyi kortárs művészet?