A szó fizikai értelmében is megújultak a kulturális intézmények épületei, a Mikes—Szentkereszty-udvarház — előbb-utóbb zsindely is kerül a fóliázott tető helyébe —, az egykori magtár, a jelenlegi ,,kultúrgabonás" hamvaiból elevenedő főnixként emelkedett ki romjaiból, hozzáértéssel és jó ízléssel rendezett parkjában a dísznövények között, a sétányok szélén szobrok strázsálnak, a Mikes Kelemené, a Nagyságos Fejedelemé, Veress Dániel, Hopp Lajos és Domokos Géza emlékére ,,ültettek" kopjafát, és jómagam szimbolikusnak vélem azt is, hogy Mónus Béla budapesti faragóművész Mikes tölgyeinek leszakadt, máglyahalálra ítélt hatalmas ágából alkotott térplasztikai művet. ,,Hulladék fából", hogy a történelmi ereklyefa egy forgácsa se vesszen kárba.
Kulturális kármentés az is, amint egy zágoni roma meseíró, Máthé László alkotását, a Cigánytáltosok című könyvét a Háromszék Kaláka Könyvek sorozatában a többiek mellett a zágoni polgármesteri hivatal támogatásával nyomdafestékhez juttattuk, s amint a könyvet Zágon érdeklődő közönségének a szerző jelenlétében bemutattuk. Volt valami utánozhatatlan varázsa annak is, amint a zágoni polgármesteri hivatal ajándékaként a jelenlévők a roma meseíró könyvének egy-egy példányát átvehették, és számunkra ritka élmény volt, amint a többnyire értelmiségi érdeklődők kígyózó sort alkottak, hogy egy gyötrelmes életű cigány ember alkotását annak kézjegyével elláttassák.
Manapság sokat beszélünk a cigányság társadalmi beilleszkedéséről, a nyomorszint alatti létből való kiemelkedés lehetőségeiről és ennek emeltyűiről. Hosszú távon ennek az iskolázottság, a szakképzettség és a műveltségi szint emelése lehet az alapja. A zágoni könyves esemény ennek a felemelkedésnek egyik hajtása. Nem általánosítható, mert nem lehet minden egyszerű emberből meseíró és könyvszerző, de különösen Zágon esetében egy nagy létszámú közösség önértékelésének és önbizalmának erősítője lesz mindenképp.
Zágon és a hozzá tartozó falvak hatezres lélekszámot közelítő lakosságából mintegy ezerkétszáz cigány származású. A település lakosságának több mint ötven százaléka román, köztük az igen népes román cigányság. Évekkel, évtizedekkel ezelőtt állandó konfliktusforrást jelentett ez az etnikai sokféleség. Ez mára elcsitult. Legalábbis nincsenek brutális megnyilvánulásai.
A mostani könyvbemutató az együttélésnek, egymás megbecsülésének az idei zord télben is friss hajtásnak induló csírája.
Az idén országos népszámlálást tartanak. Etnikai hovatartozását, nemzetiségét mindenki szabadon vállalhatja és vallhatja. A hazai magyarságnak a magyar ajkú és kultúrájú cigányságra rendkívüli szüksége van. A számarányok a képviselet és az anyanyelvhasználat vonatkozásában is perdöntőek. A zágoni népszámlálási biztosok kezében a most bemutatott könyv érv lehet arra, hogy az űrlapokon Máthé Lászlóék adatai a megfelelő rubrikába kerüljenek.
A zágoni roma meseíró, minden bizonnyal, éltében nem kap emlékjelet. Könyve nem emlékoszlop, nem szobor, de olyan emlékjel, amely előtt fejet hajthat magyar, román, cigány és bárki más emberfia.