Az érdeklődők zöme húsz-harminc év körüli, de az idősebb nemzedékhez tartozók közül is sokan felkeresik a Demokrácia Központot. A fiatalok közül nagyon kevesen nyilatkozták, hogy azért élnek a magyar állam által felkínált lehetőséggel, mert remélik, az állampolgárság megszerzésével az anyaországban könnyebben jutnak munkához. ,,Az erdővidékiek számára lelkiekben jelent nagyon sokat az állampolgárság megszerzése. Azt mondják, büszkén vallják magyarságukat, s ezt készek esküvel is megerősíteni" — nyilatkozta az irodavezető.
A bibarcfalvi Szilágyi Vilmos azt mondja, bár neki soha semmi haszna nem lesz a magyar állampolgárság megszerzéséből, mégis igényelni fogja, mert szülei, nagyszülei is azok voltak, s úgy érzi, neki is jár. ,,Édesapám nyolcvanöt esztendős, s bár ő négy évig élt a magyar világban, ő most nem kéri visszahonosítását. De én igen. Itt születtem, itt is fogok meghalni, nem megyek én Ame­rikába se, de szeretném, ha meglenne az állampolgárságom. Örvendenék annak is, ha választójogot kapnánk. Elmen­nék én szívesen, a szocialisták nagy bánatára!" Balázs Anna férjével és tizenhat esztendős fiával együtt készül a papírokat leadni: ,,A férjem és én büszkeségből kérjük... Még nem tudjuk, hogy a fiam hol tanul tovább, de szóba került már Magyarország is, így azt hiszem, neki lenne fontosabb, neki hajthat hasznot a visszahonosítás." Kertész Ibolya is családjának intézi az iratokat. Azt mondja, idős édesanyja nem vállalja már a Csíksze­redába való utazgatást, de számukra és a már Magyarorszá­gon tanuló fiának fontos, hogy megszerezzék a magyar állampolgárságot. ,,Úgy érzem, ez kijár nekünk, erdélyi magyaroknak, ezért számunkra kifejezetten sokat jelentett a törvény megjelenése, és lelki megnyugvást hozott."