Nyolcvannyolc évesen Pete Seeger dalban is leszámolt azzal az ideállal, amellyel életében már több mint ötven éve szakított: dalt írt a sztálini terrorról.
Az amerikai protest-song élő legendája a The Big Joe Bluesban olyan ,,vaskezű vezetőnek" írja le Joszif Sztálint, aki ,,sok ember álmainak vetett véget a világon mindenütt". Seeger 1950-ben kilépett az amerikai kommunista pártból, igaz, az 1960-as években háromszor is ellátogatott a Szovjetunióba. Évekkel később bocsánatot kért azért, hogy nem ismerte el nyilvánosan: Sztálin kegyetlen, rossz vezető volt. A veterán énekes egy telefoninterjúban úgy vélekedett, hogy ezt a dalt, amely idei első szerzeménye volt, és az első olyan, amely az egykori Szovjetunióról szól, már akkor meg kellett volna írnia, amikor Moszkvában járt. ,,Kérhettem volna vendéglátóimat, hogy hadd nézzem meg a régi gulagokat" ― mondta most Seeger.
A dalról nem készült lemezfelvétel, de Seeger, akinek hangja ma már inkább csak torokköszörülésre emlékeztet, elmondta, hogy barátainak már előadta. Politikai aktivizmusa azonban a régi. Csak úgy volt hajlandó válaszolni az amerikai hírügynökség riporterének kérdéseire, ha idézhetett néhány sort abból a dalból, amelyet Martin Luther Kingről és az erőszakmentességről írt 2001. szeptember 11. után. Egyébként ma is arra a legbüszkébb, hogy valamennyi fellépésén sikerült megénekeltetnie közönségét, a nyolcévestől a nyolcvanévesig.
Pete Seeger pályafutása még az 1940-es évek elején kezdődött. A tiltakozó és békedalok olyan klasszikusait alkotta meg, mint a Where Have All The Flowers Gone, amely Marlene Dietrich előadásában vált világhírűvé (magyarul Mezey Mária énekelte felejthetetlenül), az If I Had A Hammer és a We Shall Overcome. Munkássága különösen nagy hatást gyakorolt az 1960-as évek tiltakozó nemzedékére. Seeger nemcsak dalaival vett részt a mozgalmakban, hanem alapítója volt az egyik első amerikai környezetvédő szervezetnek, a Hudson folyó szennyezése ellen tiltakozó Clearwaternek.
