Ken Vliet, a Floridai Egyetem kutatója négy, fogságban élő kajmán és három aligátor viselkedését tanulmányozta. Mindkét faj a krokodil közeli rokona, és a hét állat közül öt hevesen könnyezett falatozás közben. Vliet az úgynevezett krokodilkönny-szindróma állattani alapjaira volt kíváncsi. A részleges arcbénulással járó ritka idegrendszeri betegség során összenőnek a könny-, illetve a nyálmirigyeket ellátó idegrostok, így aztán a nyáltermelődést kiváltó helyzetekben — például evés közben — a betegnek elered a könnye. A kutatót az évszázadok óta számos nyelvben használt krokodilkönnyeket hullat kifejezés biológiai háttere is érdekelte. Számos forrást felkutatott, az 1400-ban kiadott, Sir John Mandeville utazása című kötetben például azt olvasta, hogy egy bizonyos országban, ahol sok a krokodil, ,,ezek a nagy kígyók megölik az embereket, és sírva felfalják őket".

Vliet azért választott kajmánokat és aligátorokat kutatási alanynak, mert a fogságban megtanulták, hogy a parton egyenek, míg a krokodilokat erre nem lehetett rászoktatni, a vízben lapulva zabáló hüllők szemét így nem lehetett volna megfigyelni. Egyelőre bizonytalan, hogy pontosan miféle élettani folyamat áll a könnyezés hátterében. Táplálkozás közben az állatok állandóan fújtatnak és sziszegnek, és meglehet, hogy emiatt levegő jut a könnycsatornába, ami csak könnyek között tud távozni onnan — írja a kutató a BioScience folyóiratban megjelent cikkében. Az már most is biztos, hogy nem a gyász vagy más állatlélektani jelenség okozza a zokogást. ,,Tapasztalataim szerint amikor egy ilyen hüllő a szájába vesz valamit, akkor teketóriázás nélkül fel is falja" — mondta Ken Vliet. Ez pedig alátámasztja, hogy bár manapság gyakran pejoratív tartalom nélkül krokodilkönnyeket emlegetnek az emberek, amikor valaki nagyon sír, a kifejezés eredetileg mégis a színlelt részvétre, megjátszott szomorúságra vonatkozott.