Február elsején nem robbantak el az árak. Rosszabb történt, folytatódott a fél éve tartó folyamatos drágulás. Kivétel a kenyér, Sepsiszentgyörgyön a Diószegi- és a szentiváni pékség negyed lejjel kért többet, mint egy nappal korábban egy kilogramm mindennapi betevőért. A többiek várnak egy-két napot — s akkor majd durr bele.
— Amióta az eszemet tudom, drágul minden, olcsóbb soha nem lesz semmi — mondogatja egy nyugdíjas férfi. Szemügyre veszi a pékárut, s dörmög maga elé: No lám, a kifli és a darázsfészek ma sem kerül többe, mint tegnap, de ki tudja, mennyi lesz holnap? Kisvártatva a húst és húskészítményeket veszi szemügyre. Ezek sem drágultak — állapítja meg —, de kinek van 20—22 leje egy kilogramm disznóhúsra, vagy 16 leje néhány csirkecombra? — jó, ha a nyugdíjasnak fél kiló őrölni valóra telik, vagy néhány farhátra. Pénztárcáját nézegeti, majd egy kilogramm cukrot rak a kosárba, s mintha társa is lenne a perlekedésben, mondja a magáét: A nyáron még 3,60 lej volt egy kiló, most 4,20. Az étolajos polcok felé fordul, s felkiált: A mindenit, ezek babráltak ki velem, azt mondták otthon, vegyek Floriolt, de az 7,80, jó lesz ez a hazai, bár az sem olcsó, látom, újabban 6,80-ért adják. Megszemléli az otthonról hozott cédulát, liszt kellene még, háromnullást rendelt az asszony, de az is 20 banival több, mint az otthoni kalkulus, s egy kiló puliszkalisztért is már 3,80-at kérnek. A laskák közül válogat, s dohog: Az angyalát, ennek is felment az ára, pont 30 banival kérnek többet, mint a múlt hónapban. Zsebébe gyűri a cédulát, fizet, megy.
Maradunk nézelődni. Július óta, amióta megemelték az áfát, folyamatosan drágul az élet. A tej és tejtermék sem kivétel, furcsamód a városunkban székelő Covalact drágásabb, mint a szatmári Milli, míg utóbbi a tejet 10 banival drágította, a covalactosok 20 banival emelték az árat, s a 65 százalékos vajukért 7,50 lejt kell fizetni, míg a Millié 5,60—5,80 lejbe kerül. Csúcsot mégis a túrójával döntött a gyár, a nyár eleji 16—17 lej helyett most 27 lejért mérik áruját. Igaz, ebben benne foglaltatik a kereskedő haszna is, az a bizonyos árrés, ami lehet hat, de harminc százalék is.
Nézzünk vitamindús termék után. A banán láttán szívszélhűdés környékezi a vásárlót, jó három hete már 6—7 lej kilója, de narancsot 3 lejért is kapni, azt kell enni szalonnával, nem drága, 10 lejes paprikát vagy 7—8—10 lejes paradicsomot. Téli áron kínálják az ananászt (7 lej), a gránátalmát (12 lej). És az sem jár jobban, ki gyümölcssalátára vágyik, minden üveg kompót 30—40 banival többe kerül, mint amikor télire eltette, ugyanígy a konzervek.
Ha végszükségben pityókatokányt készítenénk délebédre, itt, a krumpli hazájában 20—30 banival többet kell fizetnünk kilójáért, és a hagyma sem lett olcsóbb, a fehéret 3,50-ért, a vöröset 5 lejért mérik, igaz, a világ végéről importálják.
Drága az élet, lapos a pénztárca, de ahogyan mondani szokták, egészség legyen, a többi telik.
