Farcádi Botond
Ha valaki nyerhet a hét végén lezajlott, igencsak látványos szociáldemokrata-liberális összeborulásból, akkor az éppenséggel a jelenlegi hatalom. Persze, érthető, az ellenzékiek nem akartak kockáztatni, ki szerették volna zárni azt a lehetőséget, hogy ismét Traian Băsescu oszthassa a kártyákat, és nevezze ki a kormányfőt a 2012-es választások után, a Szociál-Liberális Szövetség létrehozása mégis elsősorban a kormányoldal malmára hajtja a vizet.
Nem véletlen, hogy alig leplezett örömmel kommentálták a nagyobbik kormánypárt képviselői Crin Antonescu és Victor Ponta szövetkezését. A támadáshoz jóformán muníciót sem kellett keresniük: az igencsak különös frigyet előreláthatólag még a házasságra lépők násznépe sem fogadja el, nemhogy a kívülállók, a liberális értékek elárulása a posztkommunista párt barátságáért pedig valóságos aduász lehet a demokraták kezében, akik immár egyedüli jobboldali alakulatként ajánlhatják magukat.
Más megfontolásból ugyan, de az RMDSZ vezetői is elégedetten dörzsölhetik kezüket: a kétpólusúvá váló parlamenti berendezkedés ismét csak a mérleg nyelve szerepét biztosíthatja a magyar szervezetnek. Ezért sem lehet csodálkozni azon, hogy a sajtó kizárásával meglehetősen paprikás hangulatban lezajlott Maros megyei küldöttgyűlésen párttársai körében Markó Béla sem mutatkozott oly magabiztosnak a kormánykoalíció jövőjét illetően, mint hivatalos nyilatkozataiban. A zárt ajtók mögötti tanácskozáson a miniszterelnök-helyettes azt is beismerte, hogy sokat nyújtott ugyan a koalíció, mégis "rendkívül kudarcos". Majd azt fejtegette: a helyzet változik, a továbbiakban hétről hétre, hónapról hónapra meg kell vizsgálni, hogyan lép az RMDSZ, a román pártokkal a koalíciós politikát pedig folytatni kell anélkül, hogy örök hűséget esküdnének Traian Băsescunak, a demokratáknak, a szociáldemokratáknak vagy a liberálisoknak. Jelzés értékű az is, hogy a szövetség vezetői meglehetősen visszafogottan nyilatkoztak az ellenzéki szövetségről. Borbély László — Kelemen Hunor győzelme esetén a szövetség leendő politikai vezetője — igen sommásan érdekesnek minősítette eme szövetséget, majd az eddigiekhez képest keményebb magatartást sugallva, burkolt fenyegetésképpen hozzáfűzte: megállapodást készülnek aláírni a koalíciós pártok is, melyben határidőkhöz kötnék bizonyos törvények elfogadását — például a kisebbségi törvényt, a régióátszervezést, a gazdaságélénkítést —, hogy ezeket számon is kérhessék partnereiktől.
Kedvező tehát a politikai széljárás a magyar közösség számára fontos jogszabályok elfogadásához, és tudják ezt az RMDSZ vezetői is. Kérdés azonban, hogy ezt a hátszelet a szövetség kormányosai saját hatalmi pozíciójuk erősítésére vagy pedig a közösség érdekeinek képviseletére kívánják felhasználni.
