Éljünk, Lesbia kedves, és szeressünk!
Csak mormogjanak a mogorva vének,
fittyet hányunk vígan a sok beszédre.
Nézd: a nap lemegy este, de reggel éled;
de mi, hogyha kis életünk kilobbant,
a hajnaltalan álmú éjbe hullunk.
Adj hát csókot a számra százat, ezret,
aztán ezret elölről, újra százat,
ezret, százat, ezerre százat ismét,
és majd, hogyha ezernyi százat adtál,
eltévesztjük a számítást a végén,
hogy ne tudjuk a számot sem mi, sem más:
így tán nem lesz irigye csókjainknak.
Fordította: Rónai Pál
