Édesanyám! nem perdül a rokka, olyan
szakadós ma a szál, —
vágy nehezül rám;
mert a sudár, szép Aphrodité letepert!
szerető, szerető
kell ma nekem már!
Fordította: Szabó Lőrinc
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Ha már szeretsz, csak a szerelemért
Szeress, és semmi másért. És ne mondd:
"Mosolyát... szemét szeretem... s ha zsong
Szelíd szava... s mozgékony szellemét,
Mely rokon vélem, s melynek kellemét
Derülten érzem, bár a nap borong" —
Mindez mulandó — vagy fakulva kong
Füledbe majd. — S te, Kedves, ne reméld,
Hogy mindig-egy a vágy. És szánva se
Szeress, könnyeim szárogatva csak —
Elfelejt sírni, ki soká a te
Enyhedben élt — s így vágyad elapad!
A szerelemért szeress: sohase
Hűlsz úgy ki, vágyad örök foglya vagy.
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
