Közismert, hogy vannak túraturisták, kocaturisták, katasztrófaturisták, gyógyturisták és mások. Kovásznának mindenikre kell figyelnie, de a gyógyturizmusra kiemelten.
Minden idelátogatónak először is szakszerűen be kell mutatni a Pokolsárt. A földi halandó, amikor ezt meglátja, és melléje az idegenfélrevezető ecseteli az igazi pokol képét, fogalmat alkothat arról, hogy milyen lehet a pokol a valóságban, ahol nem csak ilyen hideg sárlé, hanem forró szurok bugyog. Ezek után a bámészkodó turistának minden bűne eszébe jut, és elkezd félni a túlvilágtól. Minél jobban fél, annál jobban meg szeretné hosszabbítani ezt a rongyos földi életét. Idejét és pénzét nem kímélve eljön egy műszaki ellenőrzésre a szívkórházba vagy valamelyik gyógyszállóba, ahol némi javításokat eszközölnek rajta. Az ilyen potenciális gyógyturista már tisztában van a különféle gyógymódokkal. Ismeri azt az egyébként közismert tényt, hogy — például — mivel lehet megelőzni az Alzheimer-kórt... Természetesen, szívinfarktussal. Ezek után, aki ide jön gyógyulni, sem akar szívrohammal elrohanni a másvilágra, inkább szeretne csendesen — ha másképp nem megy —, agyalágyultan élni.
És ha az ember eljön ide egy kezelésre, akkor itt megkezelik. Olyan egészséges életet éltetnek vele, hogy csak na! Vizsgálják, gyógyszerezik, fürdetik, masszírozzák, mofettáztatják, diétáztatják, eltiltják a dohányzástól, fogyasztják, leverik alkoholszintjét. Alig bírja a beteg helyben ellensúlyozni valamelyest a hatalmas kezelést, amit itt vele véghezvisznek. Mivel sótlanul főznek, szorgalmasan hordja zsebében a sót vagy a vegetát az étkezdébe, ahol az étkeket ezekkel felturbózza. A sok juhhústól, amit itt kap, esetleg áttér a mohamedán hitre. Az alkoholszint esését pótolandó, a szívkórházzal szemben vannak olyan kezeldék, ahol ezt utána lehet tölteni. Ugyanott lehet csillapítani a nikotinéhséget is. A kezelést kiegészítendő, itt be lehet dobni néhány pohárkával, és csendben el lehet húzni néhány koporsószeget. Mostantól lehet hasznosítani a kovásznai tanács elképzeléseit: a sétálóutcát, a riksát és a vízibiciklit. Mert sétát is írnak fel az orvosok, amit a gyógyulni vágyó frisslevegő- és cigarettaszívással köt egybe. Kötelező lesz ezentúl a sétát az új sétálóutcában lesétálni. Ugyanakkor felírnak egy borvízi vízibiciklizést. Ez úgy zajlik, hogy a patakot borvízzel töltik fel, és a beteg félig elsüllyedt vízibiciklivel pedálozik nyakig a vízben. Így sportolva gyógyul. Azoknak, akiknek víziszonyuk van, mert már a sok borvíztől rozsdás a belük, riksahúzást ír fel az orvos. Ezek dolgozva gyógyulnak. Ezért természetesen fizetni is fognak, akár a riksabérlők.
Szóval, itt három hét alatt rendbe teszik a gyógyulni vágyót egy évre. Aztán mehet haza a megegészségesített beteg, és otthon egy egész év áll rendelkezésére, hogy sikeresen rombolja tovább egészségét. De egy év múlva újra eljön, és minden kezdődik elölről. Úgy rászokik a páciens a kezelésre, mint drogos a kábítószerre. És ezt ki kell használnia Kovásznának.
De a turizmus más ágait sem kell elhanyagolni. Itt van mindjárt a katasztrófaturizmus. Ide is lehetne csábítani a katasztrófanézésre vágyókat, hogy jöjjenek, töltsenek itt minél több időt, mert esetleg kitör a Pokolsár, vagy ismét lesz egy jó nagy széldöntés. Többek közt Gyila úr úgy gyilatkozott, hogy decemberben majdnem lett ismét egy szép széldöntés. De a mi vidékünkön földrengés is lehet. Megnézhetik, hogyan dől össze egy hotel. Az izgalmakra vágyókat azzal is lehet kecsegtetni, hogy esetleg az is összedőlhet, amelyikben éppen ők laknak. Csodát is láthat a vendég. Itt bebizonyosodik, hogy a vonat kerekét fel kell pumpálni, mert kilyukad. De egyéb csodálnivaló is lesz. Görögországban régi amfiteátrumokat mutogatnak. Azt lehetne mondani a turistáknak, hogy Kovásznán az ókorban nem arénákat, hanem kultúrházakat építettek. Pont a központban lehet látni egyet. Ez is romokban hever már régóta. Mondhatnák, hogy kétezer éves, és belépti díj ellenében meg lehetne látogatni. Ja, hogy nem olyan régi? Nem számít. Egyesek harminc éve vannak itt, és azt mondják, hogy kétezer.
Aztán azt kell tanulmányozni, hogy mit szeret a kedves vendég. Szezontól függően, például télen be lehetne iktatni a programba egy-egy forralt boros koccintást a polgármesterrel. Esetleg vele is töltheti a szilvesztert, ha jövőben sem lesz, kivel szilvesztereznie. Nyáron fagylaltgyár-látogatás, -kóstolás és -nyalás szintén a polgármesterrel. Ha szerencséje van, a turista kezet rázhat — pénzért — Băsescu elnökkel, aki ugyancsak szeret ide járni. A kultúrakedvelőket is változatos műsorokkal lehet biztatni. Például: gyerektáncház felnőtteknek. Vagy idegen nyelvet szeretőknek: magyarnyelv-óra vetélkedővel — Ki tudja leírni magyarul azt, hogy lira? Vadászatot kedvelőknek: medvevadászat terepjáró ATV-vel, puska nélkül. Sportkedvelőknek: tájfutás a medve elől. Tájékozódási versenyen: Ki igazodik el Kovászna utcanevei között? című fejtörő. Sportfogadóknak: Lesz-e szabadnap március 15-én? És így tovább.
