A B5-vitamin, pantoténsav (C9H17O5), amint erre görög eredetű neve (panthosz = mindenhol) is utal, a közhit szerint, mivel majd mindegyik ételünkben kellő mennyiségben megtalálható, tulajdonképpen nem igényel különösebb ráfigyelést.
Valójában ez a felfogás kiigazításra szorul, mert csakugyan, legtöbb növényi és állati nyers anyagban előfordul, de az elkészítés során (főzés, sütés), valamint tároláskor, konzervekben, vásárolt félkész ételekben hasznos vitaminunk már jóval kevesebb. Ebből következik az a már többszöri ajánlás, hogy étrendünk lehetőleg minél több nyers táplálékot tartalmazzon.
Viszonylag későn bizonyították be (R. J. Williams 1947-ben), hogy a pantoténsav szükséges azoknak az enzimeknek a képződéséhez (pl. koenzim A), amelyek részt vesznek az anyagcsere-folyamatokban. Közvetlenül játszik szerepet a zsírsavak lebontásában, majd oxidációjában, ezért hiánya az elhízás egyik oka. A mellékvesében képződő kortikoszteroidok előállítása során (kortizon) a stressz leküzdésében és a gyulladásos folyamatok akadályozásában hasonlóan fontos a jelenléte.
Bár egyes bélbaktériumok képesek előállítani, megfelelő feltételek (egészséges, vegyes táplálkozás) mellett nem mellőzhetjük bevitelét táplálékainkkal. Hiánya az elhízáson kívül egyes szellemi képességeink (figyelem, emlékezet, teljesítőképesség, depresszió stb.) csökkenését, a haj korai őszülését és hullását, ízületi fájdalmakat (reggeli felkeléskor ízületi merevség, görcs) okoz. A láb és kar viszketése, emésztési zavarok (hasmenés) is a vitamin hiányára utalhatnak.
A napi szükséglet 14—18 mg, több azoknak, akiket stresszhatások érnek és a sportolóknak. A pantoténsavnak, mint más B-vitaminoknak is, a kávé, alkohol, tea, antibiotikumok ellenségei. Aki ezekkel él, több vitamint kell szervezetébe bevinnie.
Pantoténsavban a leggazdagabb (mint sok más B-vitaminban is) a sörélesztő (12 mg/100 gramm), feltűnően gazdag a méhpempő (11), máj (7,7), búzakorpa (2,85), napraforgómag (1,4), dió (0,9), színhús (0,57), tej (0,31).