SZABÓ PÁL, Bibarcfalva. Húsz éve, hogy rendszerváltás volt, de a mi falunk még mindig úgy néz ki, mint a senki gyermeke. A vízhálózat rossz, lyukas, rozsdás, felújításra vár, a csatornázást is csak ígérik évek óta, pedig nincs mindenkinek pöcegödre, folyik ki a szennylé az utcára, a sáncba, büdös a falu. A járdák töredezettek, az utcákra sem jut soha Barót költségvetéséből. A sebességkorlátozást nem tartják be, rezegnek a házak a teherautóktól.
A strand már évek óta használhatatlan, nem tudom, miért ellenzik, hogy A borvíz útjába kerüljön. Én értem, hogy a városnak is kell strand, de így senkinek sincs, pedig ez gyógyhatású borvíz, és bizony elég sok a beteg ember. Nem mellékesen, munkahelyeket is jelentene, ha működne, így csak egy szégyenfolt. Lehet, hogy jobb lenne Bibarcfalvának és Bodosnak leválni Barótról, önálló községként talán jobban fejlődnének. Pár éve el is indult egy ilyen kezdeményezés, aztán elaludt, pedig voltak már hasonló helyzetben, és ennél kisebb községek is boldogulnak, pályáznak, haladnak. Kerülne innen is egy ügyes polgármester, s lehetne előrelépni...
FEKETE ISTVÁN, Bölön. Olvastam Kelemen Hunor programját, és megértettem belőle mindent. Nagyon is igaza van, kell a változás, de olyanformán, ahogy ő írja, mert nem mindegy. Ha valaki ott van, az már tapasztalta, hogy a magyarság mit unt meg, és mihez kell fogni. Nem egy pénzszomjas Olosz kell — ő menjen az NLP-hez, hogy tegyék tisztségbe —, és nem Szász Jenő, mert ő is csak a pénzért hajtott, az MPP-tisztújításon nem volt hajlandó visszavonulni, pedig a vezetést senkinek sem varrják a gallérjához. Tőkés csak hirdesse az igét a templomban, és ne politizáljon, ezt a kevés magyarságot hány pártba akarja osztani még? Mindjárt öt párt lesz, és a választásokon nem fogják elérni az öt százalékot sem. Ezek a vezetők úgy tesznek, mint Attila utódai: mikor meghalt, ötfelé szakadtak a magyarok, de egyik sem ért el semmit.
FÁBIÁN MATILD, Sepsiszentgyörgy. Vasárnap délután néhány EKÉ-s társammal együtt kirándulni mentünk. A Kolcza-tagban, a tanács által odahelyezett asztalok, padok közelében, a fenyőerdő alatt nagy halom szemetet találtunk, amit nemrég vihetett ki valaki. Használt pelenkák, papírok tömege, élelmiszerhulladék rondította el a kedves kirándulóhelyet. Volt nálunk gumikesztyű, hiszen rendszeresen járunk, és mindig találunk összeszednivalót, de ezt nagyon sokalltuk, és felháborítónak találjuk, hogy ezt az egyetlen fenyőerdőnket is így szennyezik. Minden tavasszal az önkéntesek, gyerekek, öregek takarítják ki, muszáj mindent tönkretenni? Belekotortunk a rakományba, és egy számla alapján meg is találtuk a tettest. A Cserey Jánosné utcában lakik, vagyis a Tolvaj negyedben nem telik neki arra a szemételhordási díjra, amit mi a nyugdíjunkból kifizetünk. De ha már kocsiba rakta ezt az egészet (több volt egy kézipoggyásznál), nem tudta bevinni egy tömbháznegyedi szemeteshez? A papírt el is lehet égetni, nem kell kidobni. Vajon az ilyen embernek jólesik kivinni egy ilyen helyre a gyermekét?
KEREKES LÁSZLÓ, Sepsiszentgyörgy. A házasság világnapján beszélnünk érdemes társadalmunk e válástól, magánzástól veszélyeztetett alapintézményéről. A család közösség és csoda, ahol a közös jövő gyermekáldások révén testet ölt. (Isten óvjon az elkaparástól!) Ők a jövő munkálói, tiszteljük és segítsük őket!
DUMITRU KATALIN, Sepsiszentgyörgy. Nagyon remélem, hogy visszaépítik a 105-ös tömbház melletti újságbódét, hiszen többen nagyon hiányolnánk kedves lapárusunkat, aki mindig tudja, kinek mi kell, és mindig előre ajánlja a friss lapokat, újdonságokat. Szeretettel várjuk vissza. De hogy felgyújtsák a lapárus bódét...
G. P., Sepsiszentgyörgy. Meglehetősen rossz ötletnek bizonyult az unitárius és katolikus templom között kialakított parkoló. Önmagában is nagy kár, hogy itt is, ott is kiharaptak a város egyetlen, nem túlméretezett parkjából, de hétköznap reggelenként — amikor mindenki siet munkába, iskolába — leírhatatlan zűrzavar uralkodik ezen a sarkon, sőt, a törvényszéktől a Ferenc József Kórházig dugó van, a rendőri irányítás ellenére. A jelzőlámpák által ütemezett forgalom felborítására elég egyetlen, a parkolóból kiállni készülő jármű. Azzal mindenki leáll, sokszor mind a négy irányból folyó kocsisor összekeveredik (felvételünk), és természetesen mindenki elkésik. A kicsi Mikó előtt is sokan állnak ilyenkor, az egyik sávot teljesen használhatatlanná téve. Jó lenne ezekben az órákban letiltani a megállást.
FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. A hazai Vöröskereszt a tél folyamán nagy mennyiségű műanyag pokrócot adományozott a rászorulóknak. Talán helyesebb lett volna felvásárolni a gyapjút a juhtartó gazdáktól, és az abból készült takarókat szétosztani, mert így rajtuk is segítettek volna, és a gyapjú sokkal egészségesebb, kellemesebb anyag.
