Régebb csak az olasz maffiáról hallottunk. Ez volt az első elhíresült bűnszövetkezet, amelyről a világ tudomást szerzett, és amely kapcsolati hálózatát az anyagi érdekre építette oly módon, hogy az eszköztárából nem hiányzott sem az erőszak, sem a megvesztegetés. A hálózaton belül már annyira összefonódott a tagok élete (beleértve a családjaikat is), hogy egy nagy családdá szerveződtek, és valós vagy felvett rokoni szálak kapcsolták össze őket. Mára már ez a modell sok követőre talált.
Bár mifelénk is létezett a történelem folyamán összeesküvés, ármánykodás, mégsem ez volt a jellemző. A családok, a rokonság, a barátok összefogtak egy-egy kalákára, melynek célja szintén a kölcsönös segítségnyújtás volt, csakhogy nem a más kárára...
Kisebb, nagyobb közösségekben egyre ritkábban lehet megtapasztalni a jó irányú összefogást, mintha az emberi tudatban megmaradt volna ugyan a tanítás, hogy összefogásban az erő, de ennek tartalma csak negatív töltettel lenne igazán értékelt, igazán elfogadott.
A fenti alapigazság hitelvesztése természetes és szomorú tény akkor is, ha az összefogás eredményeként létrejött néhány szakszervezet taktikázásait vesszük alapul.
Mégis, valami ösztönös, régi hang azt súgja belülről, hogy kár lenne elfelejteni a mondást: Apró cseppekből lesz a tenger...
Már csak azért sem, mert "bár felül a gálya és alul a víznek árja, azért"... csak a becsület az úr.