A B6-vitamin, a piridoxin hiánya a biokémikusok szerint 110 közérzeti panaszért és betegségért felelős. Mivel nyolc óra után a maradék kiürül, naponta legalább kétszer kell szervezetünkbe elegendő mennyiséget juttatnunk.
A niacin (B3-vitamin) vizsgálata során 1934-ben a magyar György Péter meglepődve tapasztalta, hogy a pellagra egyik tünetét, a bőrgyulladást egy addig ismeretlen anyag gyógyítja. Ezt az anyagot két kutató, Harris és Folkers 1939-ben megismerte, és szintetikusan elő is állította. A György Péter által adott nevet — piridoxin — fogadták el az új vitamin elnevezésének.
Három vegyi formában fordul elő a természetben: a növényekben piridoxinként (ez a tartósabb), az állati szervezetekben piridoxálként és piridoxaminként. A bélből a vérárammal a májba jut, ahol piridoxálfoszfáttá alakulva koenzimként az aminosavak (a fehérjék 22 építőanyaga) átcsoportosítását végzi szervezetünk különböző szöveteinek, sejtjeinek (agy, idegrendszer, izom, bőr) szükséglete szerint. Működéséhez szüksége van a riboflavinra (B2-vitamin) és két mikroelemre, a magnéziumra és a cinkre. Azt is megállapították, hogy triptofán nélkül nem alakul át niacinná (B3-vitaminná). A fehérjékkel bejutó vitaminunk 100 g fehérje "feldolgozásához" 1,6 mg piridoxint használ el, tehát aki naponta sok húst fogyaszt, a B6-vitaminból is jól fel kell "tankolnia". Hasonló a helyzet azoknál is, akik fokozott stresszhatásnak vannak kitéve, a sportolóknál és a fogamzásgátlót szedő nőknél. (Az ilyen tabletták három óra múltán már a piridoxin mennyiségét húsz százalékkal csökkenthetik a nők szervezetében.) Hasonlóan károsnak bizonyult az alkoholfogyasztás és a dohányzás.
A B6-vitamin hiánya mindenekelőtt a fehérje asszimilációját csökkenti (a sok fehérje felhasználatlanul, a bélben bomlásnak indulva jut ki szervezetünkből). Az érelmeszesedést felgyorsítja, gyengíti az immunrendszert, vérszegénységet okoz. Száraz bőr, hajhullás, idegesség, álmatlanság, lidérces álmok, levertség, depresszió, csecsemőknél, felnőtteknél izomgörcs, zsibbadás tapasztalható. Elégséges jelenléte a terhes nők hányingerét csökkenti, csakúgy, mint a menstruációs panaszokat. Naponta 2—3 mg szükséges (a fehérjékkel táplálkozás függvényében!). Jelentősebb mennyiségben a már ismert élesztőn kívül a májban (0,90 mg/100 g), szójababban (0,86), búzacsírában (0,72 — készítsünk házi őrlésű gabonából müzlit), diófélékben (0,68), halban (0,39), banánban (0,34), sovány húsban (0,30), spenótban (0,25), avokádóban (0,22), szárnyashúsban (0,17) fordul elő.
