LŐRINCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Az őszi almahullás kezdetekor Dan Voiculescu konzervatív pártelnök lemondott szenátori tisztségéből, arra hivatkozva, amiért a kormányból is kiléptek: javaslataikat nem tudták elfogadtatni, életbe ültetni. Az első alma azonban Markó Béla volt, aki azért távozott a miniszterelnök-helyettesi székből, mert több időt szeretne a választópolgárok körében tölteni.
A két lemondás között óriási a különbség: Voiculescuék csak rövid ideje voltak kormányon, és túl keveset tudtak elérni, tehát távoztak, az RMDSZ pedig tíznél több éve ül a legfelső polcon, és tizenhét éve tűzte ki az önálló magyar egyetem létrehozását, javaink visszaszolgáltatását, a kisebbségi törvény elfogadását, hogy a bármely formájú kulturális-területi autonómiát most ne is említsem — talán ükunokáink, ha megérik... Nos, azóta Markó csak néhány gyűlésen vett részt, ahol nem ám a polgárokkal, hanem különféle választott tisztségviselőkkel találkozott, és az EP-választás is csak egy bohózat a román politikai életben. Egy igencsak drága játék! A pártok az utolsó percig változtatták a jelöltlistát, az RMDSZ is lebegtette egy ideig, még Markó neve is felmerült, míg Frunda György és a Tőkés László ellenfelének szánt Sógor Csaba került az élre. Nem tudom, hogyan gondolkodnak vezetőink másfél millió, anyaországától téves döntés miatt elszakított magyar ember sorsáról. De ha nem tudnak dönteni és közös nevezőre jutni, megérdemeljük majd, hogy egyszerű résztvevőként kerüljünk be a román parlamentbe, mint az ukránok, törökök, cigányok, lipovánok és mások. Az RMDSZ vezetősége pedig most is felhőtlen, tiszta égboltot lát, pedig eléggé megrongálódott a hajója, és újat kíván a nép, a kapitánytól kezdve.
ANTAL BÉLA, Uzon. Gyakran járok Kovásznára, és tapasztalom, hogy manapság is sok turistát vonz a sikló, ez a Romániában egyedülálló építmény. Már ami maradt belőle! Pár éve még kétnyelvű tábla hirdette, hogy mikor és hogyan épült, működött, és igen sokan másztak fel a lejtő tetejére is szétnézni. A gerendák azonban leszakadtak, a sínek a levegőben lógnak, és egy deszkakerítés próbálja az életveszélyessé vált terepet megközelíthetetlenné tenni. Holott sokan át szeretnének menni, csak visszariadnak a hat-hétméteres mélységtől. A patakon pedig nagyon körülményes, egészen fel kell kerülni, és úgy visszamenni. Hát nem került a tanácsnak két rönkfája, amit egy korláttal ideiglenes híddá tudott volna avatni? Úgy látszik, nem sok turista akad a városvezetésben!
NÉVTELEN LEVÉLÍRÓNK nehezményezi, hogy nem emlékeztünk meg a holokauszt világnapjáról (?!) Olvassa figyelmesebben lapunkat, a szerdai (október 10-i) szám első oldalán található fényképes tudósításunk a sepsiszentgyörgyi főhajtásról...
