Három korosabb, illetve ifjabb fiú szeretné elnyerni az RMDSZ-trónt, de apjuk szemmel láthatóan csak a középsőt kedveli, neki szánja fele királyságát. A másik felét magának őrizné meg, s hogy az irány, melyet tartani akarnak, kérdéses ne lehessen, hallani, tág hatalmi kört biztosít a leghűségesebb, politikai és élettapasztalatokkal jól ellátott, felcifrázott első számú udvaroncnak, a Zöld hercegnek.
A koronatanács 555 tagja a király kedvencének, a középső fiúnak szánja a félig megüresedett trónt, s készítik beszédeiket, edzik karjaikat a sorsdöntő magasba lendítésre.
A mese az RMDSZ váradi kongresszusáról szól, s arról, hogy ha homok nem kerül a gépezetbe, e hét végén Kelemen Hunort kenik fel szövetségi elnökké. S ahogyan egy minapi tévébeszélgetéséből kihámoztuk, az esélyes jelöltnek feltett szándéka folytatni az együttműködést a levitézlett Demokrata Liberális Párttal, az erőszakos államelnökkel. S ha csak egy mód van rá, a jelenlegi miniszterelnökkel is, mert, derült ki Kelemen szavaiból: az RMDSZ csúcsvezetésében szeretik Emil Bocot. Becsületes, tisztességes embernek tartják. Hogy kormánya eddig sok jót nem hozott, arról kevés szót ejtett a jelölt, de fennen hangoztatja, a koalíciót fel nem rúgják, hisz a magyar ember, de főként a romániai magyar politikus szavahihetőségéről és hűségéről híres. De ha a sors úgy hozná, s más kerülne a kormány élére, rájuk akkor is számíthatnak.
Keveset ér mifelénk az adott szó, a tisztesség és becsület, egyszerűen arról van szó, úgy kell Băsescuéknak az RMDSZ szavazata, mint egy darab kenyér: ismét felelősségvállalás, újabb bizalmatlansági indítvány, s ha újfent karámba zárják is őket, maradnak, mert jó a csúcson élni.
Arról egyelőre kár találgatásokba bocsátkozni, változik-e valamit az RMDSZ politikája a generációváltást beharangozó elnökcsere következtében, hogy a fiúk, a fiatalok — akik a román és magyar balkáni politizálás erőtereiben szocializálódtak — miként irányítják majd ezt az érdekszövetségből autoriter párttá alakult szervezetet, hogy túljutnak-e a nyelvi jogokért folyó küzdelmeken, s végre két évtized után szét tudják-e választani a tömbmagyarság igényelte politizálást a szórványétól. S ami számukra létfontosságú: sikerül-e a 2012-es választásokig visszahódítaniuk a Székelyföldet.
Az új elnöknek, de félig-meddig megfiatalított csapatának is tudnia kell: a Székelyföld nemcsak a mára választási ígéretáradatban elkoptatott és igazi tartalmából is kiforgatott területi autonómia megvalósítását várja el önmagától és politikusaitól, hanem a román demokráciába illeszkedő olyan tiszta közjogi megoldásokat is, melyek kimozdítják végre hátrányos gazdasági-társadalmi-kisebbségi helyzetéből.
És az RMDSZ-nek új vagy régi elnökkel, fiatal vagy korosabb vezetőkkel, de itt, a Székelyföldön legalább fel kell készülnie a megmérettetésre. Jó ideje ugyanis nem egyedüli urak e transzszilván csárdában.
