A kereszténység nagy tanítója némileg frappánsabban fogalmazott, amikor a maga szentenciáját megalkotta — aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel —, de ismerjük el, polgármesterünk esetében, bár egyeseket meglephet, ugyanvalóst hangsúlyozott szeretetigényről van szó.
A keresztényi elvek eme diadalát, sőt, rohamszerű, ellenállhatatlan erővel való kitörését, mint megtudhattuk, komolyan veendő meggondolás, hogy ne mondjuk, számítás magyarázza. Nem lebecsülően írtunk számítást, ugyanis valóban számokkal bíbelődésről van szó. Nevezetesen arról, a helyi választások reformjára készül a legnagyobb kormánypárt, és a jelek szerint az RMDSZ-nek nincs kifogása ellene. Magyarán: alighanem átmegy a parlamenten. Így 2012-re többek közt egyfordulóssá válhat a polgármester-választás is, s aki mandátuma megújításában érdekelt, soha érintettebbnek nem érezhette magát. Leült hát számolni. És arra a következtetésre jutott, az új helyzetben csak azokon a településeken lenne esélyük a magyar szervezetek jelöltjeinek, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 70 százalékot. Lejár tehát az a kor, melyben ahol többségben a magyarság, pártjai versenyezhettek egymással. Ezentúl ezt legfeljebb ott tehetik meg, ahol ez a többség már a több mint 70 százalékot jelenti. És Sepsiszentgyörgy ott van valahol a határon, jobb tehát békülni a magyar vetélytársakkal, illetve figyelmeztetni őket, ne rohanjanak vesztükbe...
A székely városokban ezzel tehát, egy-két kivételtől eltekintve, leáldozott volna a versenynek, szót kell fogadnunk az okosoknak. Oda a választási szabadság!
Vagy mégsem?
Érdekes, korábbi reakciójukban az országos korifeusok még egészen más értékelést adtak. Úgy vélték, ezentúl számottevően megszaporodhat a magyar polgármesterek száma, ugyanis relatív többséggel is megnyerhetőek a választások. Ugyanaz a 35 százalék, mely Szentgyörgyön sötét pesszimizmust indukál, másutt Erdélyben derűlátásra hangolja a magyar érdekvédőket.
Valami hát nincs rendben az előrejelzéseket illetően.
Pedig kézenfekvő a megoldás, csak mintha elszoktunk volna az egységes magyar ügykezeléstől. Belső magyar előválasztásokon kell megméretkezniük a pártoknak és jelöltjeiknek a tulajdonképpeni választás előtt, és akkor minden rendben lesz.
Persze, szükségeltetik hozzá némi önuralom. Elismerése annak, hogy a másik magyar sem épp anyagyilkos. Ha más, magyarként más, tehát legitimitása megkérdőjelezhetetlen. Pláne, ha többségre tesz szert, és az övé a legnagyobb esély egy külső, nem magyar jelölttel szemben.